Mit gondoltok az ebben a cikkben szereplő 5 pontról?

Sok igazság van benne, családbeli saját tapasztalat, és a környezetemben is figyeltem meg hasonlót. Az arany középutat kell megtalálni, de tudjuk, a gyereknevelés nem könnyű. Munkám során is láttam (hobbi üzletben dolgozom) zsarnok 7-8 éves kislánya után kullogó rabszolga anyukát (nem viccelek). Mikor a kislány velem is hasonló hangot, stílust próbált megütni, szépen, de diplomatikusan helyre tettem a válaszommal (nem volt benne se bántó, se sértő, csak határozott), meg is lepődött, és megszeppenve nézett megfáradt anyukájára. Másik kedvencem amikor a randarirozó, mindent kiborogató gyerek szülőjét szépen megkértük, figyeljen a gyermekre, mire az dühösen kikelve ordítozott, hogy mi ne korlátozzuk a gyermekét, majd ő eldönti, mit akar.

A gyereknek határokat kell szabni, nem csak azért, hogy társadalmi értelemben jól viselkedjen, hanem ez egyfajta biztonságot is ad a gyermeknek.

az arany középút

jaja de nehéz ez pláne ha több gyerek van !

Szerintem ez az egyik véglet amit ez a cikk felsorol.

Persze, be lehet idomítani a gyereket, mint ahogyan régen is tették, a kisbabát ne vegyük fel, ültessük vigyázzülésbe a kisgyereket az étteremben, stb. Lehet, de minek?

Nem katonákat képezünk ki ,csak gyereket nevelünk.

Én pl. nem viszem étterembe a még 3 éves sincs gyereket, mert nem fogom azzal "kínozni", hogy csendben üljön amíg a számára dög unalmas felnőttek dumáit hallgatja (és akkor még ne is adj neki semmi kütyüt ami leköti, mert akkor szájber gyerek lesz).

Ha egy bizonyos bögrébe kér inni reggel, akkor lehetőség szerint abban adom neki. Ha már mondjuk kiöntöttem neki másikba, akkor nem öntöm át (bár ha éppen jó kedvem van, akkor még az is lehet, hogy igen). És nem azért mert másként hisztizik, mert - valami csoda folytán, eddig legalábbis - még nem hisztis.

Szerintem fölösleges egy csomó dologból presztízs kérdést csinálni, és csak azért nem tenni a kedvére, mert én vagyok a felnőtt, és nehogymár az ő akarata érvényesüljön, mert akkor egy zsarnok lesz belőle.

A gyerek sokszor csak azért "rosszalkodik", mert unatkozik. Szerintem egy kisgyerektől egyszerűen nem várható el, hogy mindenhol mindig mintaszerűen viselkedjen.

Szerintem is az arany középutat kell megtalálni, de ez is relatív, mindenkinek mást jelent, mindenkinek más fér bele abba is.

Szerintem ez egy tipikus "nah, majd én jól megmondom a frankót" típusú cikk, ami nagyon egy oldalról közelíti meg a dolgokat.

Nem akarok kevesebbet adni, de a léc emelésével bizonyos fokig egyetértek. És azzal is, hogy közös cél lenne a normális gyerekből normális felnőtt nevelése. Sok dolog nagyon is igaz, de nem lehet mindenkire igaz ez sem, ráadásul sajnos a felnőttek nagy része szintén nem tud viselkedni.

Én az arany középút híve vagyok.