Fiús anyukák, rá szoktatok szólni fiaitokra, amikor nyávognak, hisztiznek vagy engeditek nekik?
Igen, nehéz megfogalmazni úgy a kérdést, hogy kifejezze, amire gondolok, és mégse legyen sértő a hisztis fiúkra nézve...:)
Én bevallom, teljesen kiakadok, ha a fiam nyávog, hisztizik. A lányomnál se bírtam a hisztit, de ő nem volt nyávogós lány, fiúnál egyenesen ki nem állhatom. Tehát konkrétan a fiús részére gondolok. Persze ha sír, mert fáj valamije, megvigasztalom, nem ridegtartásban nevelem, hanem szeretetben. Sok puszit, ölelést kap ő is, mint a nővére. Mégis úgy gondolom, hogy valamiféle "fiús viselkedést" kell tanítanom neki. Nem tudom, mennyire érthető, amit mondani akarok. :)
Szerintem nem kell "fiúsra nevelned", épp eléggé fiúsra fogja majd nevelni a társadalom, győzzed csak ellensúlyozni a sok hülye sztereotípiát.
Egyébként a nyávogás minden gyereknél idegesítő egy idő után.
Szerintem próbáld meg leszoktatni finoman, ha zavar, de nehogy olyan módszerekkel, hogy "ne nyafogj, mi vagy te, kislány?" (ismerőstől hallottam ezt, azért jutott eszembe)
Lányom 4, fiam 2 éves. A lányom nem annyira bújós, de nagyon nyávogós, nem engedem neki lehetőleg.
Unokaöcsém 5 éves nagyon bújós, és hisztis, nyávogós. Apjukája " erővel" próbálja a fiús viselkedésre szoktatni, nagyon határozottam rászól, hogy ez nem fiús, így a lányok viselekednek stb, anyuka pedig dadusgatta -illetve mostmár van kistesó, így már nem annyira-. Pl beíratták a kisfiút úszni, ami nem tetszett neki, erre azzal fenyegették a szülők a gyereket, hogy megy majd táncra ahova a lányok járnak.
Ne próbáld erővel fiúsítani, csak áratsz vele szerintem.
Az én 2 évesem még kicsi, de messze nem olyan vagány, eleven, mint amilyen a lányom volt, de nem is erőltetem nála.
A fiússág/férfiasság kamaszkorban alakul ki.
Addig szerintem nagyon káros ezt "átnevelni", főleg az utolsó válaszoló által elmesélt módon, erővel.
Ezzel kizárólag azt lehet elérni, hogy egy érzelmeit elfojtó, szorongó (a férfi agresszió nagy része ebből táplálkozik felnőttként), arrogáns felnőtt lesz belőle.
14-15 éves korig ezzel nem érdemes foglalkozni, utána meg a korosztály úgyis elég nyomást gyakorol rá.
A férjemnek egyébként sok feminim vonása van, tud beszélni az érzelmeiről, gondoskodó - ha ezek hiányoznának belőle, nem lenne a férjem.
Nemrég olvastam egy jó könyvet: [link]
Ebben valamilyik pszichológus arról írt, hogy egy felmérés alapján az anyukák kb. ovis korukig egyformán nevelik a lányokat és fiúkat, majd a fiúkkal megengedőbbek lesznek ("mint a szabadságon lévő katonával"), míg a lányokkal kevésbé következetesek, dédelgetik, mégis sokszor szigorúbbak velük. Az apukák viszont már újszülött kortól szeretnék a fiúkat határozottan fiús viselkedésre bírni (pl. többet hagyják sírni, mielőtt felvennék), míg a lányokkal egyértelműbben megengedőbbek (hamarabb sietnek a segítségükre). Szóval ez az élet rendje :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!