Hogyan szokik le magától a ciciről és az éjszakai felkelésektől a gyermek?

Én teljesen megértem a kérdezőt, és egyet is értek vele. Nálam ugyanez volt a helyzet a kisfiammal, aki két éves koráig cicivel aludt, és most az egyéves kislányom is. Nekem is így kényelmesebb, így szoktuk meg. Ők is nagyon hasfájósak voltak, rosszul aludtak, rengetegszer kellett volna kivennem-betennem őket éjjel a kiságyba a császármetszéses hasammal. Nem akartam, nem is bírtam volna hagyni, hogy ordítsanak. Próbáltam egy-kétszer, hogy visszarakom őket, de nálam ez a módszer nem működött. Igenis minden gyerek más, nem lehet ráhúzni mindenkire ugyanazt a sablont, nem lehet kijelenteni, hogy két napig bőg, aztán majd abbahagyja. Mindenki úgy alszik, úgy pihen, ahogy azt jónak látja, meg ahogy tud.

Annak is vannak előnyei, ha a gyerekkel alszom. Például, mikor beteg, náthás, és alig kap levegőt, nem kell folyton felkelnem, átmennem a másik szobába azt nézni, hogy megfulladt-e vagy nem, hanem hallom hogy ott szuszog mellettem és sokkal nyugodtabb vagyok. Csecsemő korában a kislányom sokáig bukott, sokszor éjjel is visszajött neki a tej, az orrán és a száján is, és ha akkor nem vagyok ott és nem veszem fel, ütögetem a hátát, hát ki tudja mi lett volna.

Persze, hogy mikor szoknak le a velünk alvásról, azt nem lehet megmondani. Én is úgy gondolom, hogy majd az idő megoldja, meg fognak érni rá, ha ekőbb nem, akkor mire oviba mennek. Akkor úgy elfáradnak napközben, hogy biztos hogy nem ébrednek meg éjjel. A ciciről leszokás már nehezebb dolog, ott ha két éves korig nem megy, akkor lehet próbálkozni egy-két trükkel (pl. bekenni, leragasztani...).Az én kisfiam is így szokott le, és onnantól átaludta az éjszakát, és nem ébredt meg, ha velünk aludt el, ha nem.

Nekem két gyermekem van. A lányom születésétől fogva max. 1x ébredt éjszaka. Akkor szopizott, aztán aludt tovább. Visszatettem a kiságyba. Volt egy időszak pár hónapos kora körül, amikor sétálgattam, énekeltem neki, így aludt el. Másfél éves korára ha felébredt éjjel, akkor egy kis vizet, vagy teát ivott és aludt tovább. Nappal is csak 1-2x szopizott, szinte napra pontosan 1,5 éves koráig. Ha jött, hogy szopizni akar, akkor eltereltem a figyelmét valami játékkal. Semmi gond nem volt.

A fiammal úgy voltunk, mint te a te gyerkőcöddel. Velünk aludt, bár próbálkoztam, hátha működik úgy, mint a nővérénél. De nem jött be. Éjjel sokszor ébredt, csak cicin aludt el. Nekünk is az lett a legkényelmesebb és legpihentetőbb, hogy velünk alszik (a sarokban volt a kiságya, levettük az egyik oldalát és összetoltuk a mi ágyunkkal, szerencsére egy szintbe lehetett hozni őket). Aztán volt sok olyan éjszakánk, hogy egész éjjel szinte cicin volt, mert amikor elaludt és kivettem a szájából, megint felébredt és elölről kezdődött az egész. Magától nem tudom, hogy mikorra szokott volna le. Kb. 2 éves kora körül próbálkoztam a leragasztott mellbimbóval, mondván, hogy bibis. Nem jött be, egy hétig sírva, ringatva aludt el(éjjel ugyanez). Aztán nem bírtam a "kínzást" és visszaadtam neki. Utána eltelt pár hónap(nekem már terhes volt ez az egész helyzet addigra), kb. 2 és fél éves lett és újra megpróbáltuk(apa javaslatára), hogy fáj a cici, nincs benne tejci...stb. És úgy tűnik tényleg van idő, amikor megérik a gyerek. Mert akkor meg simán működött a dolog. Annyira, hogy át is költöztettük a másik szobába a nővéréhez. Tetszett neki, hogy ő már nagy fiú és külön van az ágya. Este meg kell várnom míg elalszk és éjszaka még most majdnem mindig felébred, akkor kiabál értem, én meg megyek és ott maradok amíg visszaalszik (van egy ágy nekem is, hogy pihenhessek azért...). Remélem, hogy egyszer arra is megérik, hogy ezek is megszűnjenek...

Szóval a kérdésedre válaszolva: az enyémek nem szoktak le maguktól, csak némi rásegítéssel...

Sok sikert!

A. Sopronból