Nem tudok annyit foglalkozni a második gyerekkel mint az elsővel! Volt más is így?

Nem fog lemaradni, nagyon sokat tanul majd a nagyobbtól. Én direkt nem tanítottam őket olvasni iskola előtt, de a kicsi úgy kezdte a sulit hogy simán olvasott és úgy betűzte a szavakat, ahogy tanították az első félévben, mert a fülét mégsem foghattam be, amíg a nagy gyakorolt, vagy az utcán séta közben mondogatta. De nagyon sok ilyen van. Persze a hülyeséget is tanulja majd.

Ovis koruk körül meg azt vettem észre, hogy egymással jobban is szeretnek szerepjátékozni, mert én fantáziátlan és unalmas vagyok ezen a téren, szóval a tesó még jobb társaság is, mint anyu, akinek mellette főzni, takarítani, mosni kell...

Nálunk szinte napra 2 év a korküli. Pont így érzetem, ahogy te. Ráadásul a "nagy" lányom nagyon korai fejlődésű volt mindenben, A kicsi meg nem, mindent jóval később csinált, igyekeztem a megoszani az időmat és külön-külön foglalkozni velünk, amikor csak lehetett. DE amikor a kicsi elkezdett mozogni, nehezebb lett, mert ledöntötte a nagy tornyát, bedugdosata ceruzát az orrába stb, "mindenevő" volt, szóval sok mindennel csak akkor tudtunk játzsani amikor a nagy aludt.

A kicsi most 2 éves és igencsak el van maradva a nagyhoz. Persze tudom, hogy a nagy nagyon korai volt, de én is okolom magam. Igen tudok jónéháyn példát ahol szinte alig foglalkoztak a gyerekkel és mégis időben jártak,beszéltek stb.. igaz ez is gyerekfüggő.

Mióta ketten vannak én is állandóan ezzel küzdök, hogy egyformán kapjan mindketten mindent.