Aki nem szokott osztálytárs-barátot meghívni magukhoz, mi az oka?

Igaz, hogy még nálunk ez nem ideális, de eddig sem hívtam senkit és ezután sem fogok.

5 éves ovis a fiam. Egyszerű oka van, amiért nem hívok senkit, mert anyósékkal lakunk, anyós-após egy szobában, mi a párommal egy szobában, a gyerek egy szobában.

Sógor a barátnőjével az emeleten 1 szoba + nappaliban.

Sokan vagyunk, sokféleképpen dolgozunk (3 műszak-4 műszak), nem lehet mindig mindenkihez alkalmazkodni, így nem teszek ki senkit konfliktusnak.

Hozzánk sosem jöttek osztálytársak vagy barátok, amikor gyerek voltam. Valahogy nem úgy alakult, aztán ez továbbment, hogy később középiskolai, majd főiskolai, majd kolléga ismerősök, barátok is csak elvétve. Ez így egy kicsit túlságosan a ló másik oldala, így a gyerekeimmel próbálom másként csinálni. Magamból kiindulva, úgy gondolom, hogy ezzel talán ők egy kicsit lazábbak, barátkozósabbak lesznek, nem olyan merevek, mint én.

De tökéletesen egyetértek a 2. hozzászólóval, nagyon meg kell nézni, hogy kiket fogad az ember. Én pár hete bevállaltam, hogy az egyik ovistárs anyukának segítek, amíg ő elviszi vizsgálatra a legkisebb gyereket. 9-re áthozta a lányom ovistársát és annak nővérét. Kiderült, hogy otthon alig ettek, mert korán kellett kelni, úgyhogy adtam nekik reggelit. Nálunk 10 órakor gyümölcsevés van, így kaptak azt is. Ebédelni természetesen nekik is kellett. 3-ra megérkezett az anyuka, én már alig vártam, hogy elmenjenek. Az én lányom borzasztó nehezen bírt magával a kimaradt alvás miatt, mégis, mondani nem akartam nekik, hogy menjenek már. Még másfél órát itt voltak, csinálnom kellett nekik uzsonnát is, mert az anyuka nem evett egész nap szinte semmit, a gyerekei is kitalálták, hogy ők is éhesek, mire az én lányom is enni akart (de ő a fáradságtól már csak maszatolt, nem is evett). Nekem ez nagyon sok volt így a saját két gyerekem mellé.

De nem is ez a lényeg, hanem hogy ezután beszéltük, hogy mikor találkozzunk. Nem arról volt szó, hogy a gyerekek! Erre azt mondta, hogy ők otthon vannak a héten, és az apuka át is tudja hozni a gyerekeket. No itt köpni-nyelni nem tudtam, mert amúgy rendesek, voltunk már náluk, a gyerekek is jól elvoltak, de azért arról nem volt szó, hogy a találkozás azt jelenti, hogy idepasszolja nekem a két lányt. Nekem csak olyan tapasztalatom van, hogy ha megbeszélünk valamit, akkor ott mindkét oldalról ott van az anyuka, nem az, hogy itt-ott hagyjuk a gyerekeket egy felnőttel.

Szóval rájöttem, hogy jó ez a barátkozós dolog, de csak ésszel és mértékkel. :-)