Mennyire kell ezt 'felvenni' egy 3 éves gyerektől?

A dackorszak nálunk most a tetőfokára hágott. Lányunkkal én foglalkozom, férjem többet dolgozik mint én, tehát a nevelés is gyakorlatilag az enyém. Szépen türelmesen nevelem, olykor fegyelmezem, ma 10x állt a sarokban, mert csapkod, nem fogad szót, cirkuszol a boltban. Most, pancsi előtt elküldött maga mellől, olyan szavakkal, hogy takarodjak el, ő csak apát szereti.

Tényleg sokat foglalkozom vele, ha szeretne valamit, megkapja, mivel az apja keveset tud vele lenni, ezt férjem úgy rendezi, hogy nála bármit lehet, én ugye kevesebbet engedek, pl. Nincs édesség étkezések előtt, inkább gyümi, vagy köles golyó, apjánál meg minden, amit kiejt a száján.

Férjem megbeszélte vele, hogy ilyet nem mondunk, bocsánatot is kért, de újra megkaptam, amikor nem azt a pizsit adtam rá, amit szeretett volna(éppen mossa a mosógép). Nagyon rosszul esik. Mennyire tudatos? Nem jön oda, hogy anya ne haragudj, csak mert az apja mondta neki. Valahogy nem érzem úgy, hogy megérdemeltem volna. Amióta ovis, azóta egyébként szemtelenebb.

Köszönöm, ha válaszoltok.