Szóval már ne is szóljak ha a gyereknek baja lehet? Ide jutott a világ? Még én voltam a bunkó!

Hú, hasonlóan már én is jártam, igaz, engem nem leteremtettek, csak szimplán hülyének néztek, sőt, a végén már én éreztem magam hülyén.

Mentem a fiamért az oviba, és az ovi előtt van egy zöldséges. Anyuka a zöldséges nénivel beszélgetett, a két év körüli kisfiú meg totyogva elindult kifelé a forgalmas út irányába. Szóltam az anyukának, hogy szökik a pici, akkor szólt neki, hogy jöjjön vissza, anyuka meg máris fordult vissza és beszélgetett tovább, a kisgyerek meg ugyanúgy totyogott tovább az út felé. Szóltam még egyszer, reakció ugyanaz volt, mint az előbb, csak akkor már felvonta a szemöldökét, kb. olyan arckifejezéssel, hogy "mit akar már ez a hülye?". Én meg kb. 15 percet álltam ott, mert egyszerűen nem mertem tovább menni, hátha a kisfiú kiszalad az útra, miközben az anyukája dumcsizik. Oké, nem ment ki, de folyamatosan abba az irányba ment, csak közben megállt egy-egy kavicsnál, virágnál, de bőven benne volt a pakliban, hogy kimegy az autók közé.

És azért rám nem lehet azt mondani, hogy mit tudok én a gyerekekről, hiszen volt az enyém is ekkora, és azért már nem is nézek ki tininek, mégis én lettem hülyének nézve, amiért odafigyeltem más gyerekére.

Ez van sajnos, vannak ilyen szülők, és általában tényleg az a bunkó/hülye, akik helyettük is gondolkodnak.