Mit tegyek, vagy törődjek bele? Én nem tudok nevetni a gyerekek hülyéskedésein.

Van már saját gyereked?

Én sem tudok,sőt gügyögni sem,nem is szeretem ahogy az interaktív műsorok és meséktől is feláll a hátamon a szőr gyerekként is utáltam,nem találom viccesnek az ovis poénokat 99%ban nem is viccesek csak a gyerekeknek,és ettől függetlenül mindig imádtak a gyerekek,még úgy is,hogy mindig volt egy bizonyos fokú szigorúság,de tudtam velük játszani,sose voltam az az "utyu-putyu megtöröljük a kicsike arcocskádat"típusú ember,szerintem nem kell mindenkinek olyannak lenni,van humorérzékem de ettől függetlenül a felnőtt poénok sem mindig viccesek és néha nagyon erőltetett az aki mindenen képes röhögni.

ja és van gyerekem,van hogy tényleg vicces,mert jó fej kis srác,de ha nem nem erőszakolom magamra a nevetés,max egy mosolyt a kedvéért

Őszintétlenül, erőltetetten nem kell vigyorogni a gyerekkel, mert észreveszi, hogy nem szIvből jön. De azért a mosolygást, a ragyogó tekintetet megengedheted magadnak a gyermekeddel szemben, nagyon szüksége van arra, hogy a szülőjével nevessen. Szerinted mit közvetítesz a gyermeked felé, ha alig-alig mosolyogsz vagy nevetsz rá/vele együtt?

Azon kívül, hogy őszinte vagy és magadat adod, nem kell tenni semmit :) A gyereknek ez a legfontosabb. A gyerekem egyik nap "hülyéskedett", én pedig felhúztam a szemöldököm, na ezen nagyon nevetett, sőt, erőltetett nevetés helyett rá szoktam segíteni a bohóckodására, amit elkezd csinálni, azt viccesen kommentálom, nem kell erőltetett mosoly hozzá, azt élvezem ahogy nevet rajta. Nekem sincs mindig kedvem hozzá de ha neki jó kedve van attól még nem fogom elvenni, csakmert nekem az nem poén.

Na le is lettem pontozva a "tökéletes" anyukáknak nem tetszett a válaszom, a másiknak persze,hogy az ember mosolyog a gyerekre őszintén,meg nevet néha de nem értem miért kéne erőltetni vagy azt hinnie a gyereknek,hogy Ő nagyon vicces