Mi tehetnék a kezelhetetlen ötévesemmel?

Nem jut rá most annyi időm mint eddig, mivel férjemnek egészségügyi problémája lett és rám maradt minden, a pénzkeresős munka, a teljes háztartás, a gyerek ellátása, plusz a lábadozó férj ellátása. A fiam kezelhetetlen lett. Egyrészt szó szerint a csilláron ugrál, másrészt semmit nem tudok nála szép szóval elérni, csak a kiabálás és a fenyegetőzés hat ideig-óráig. Amikor végre eljutok odáig hogy leülök vele játszani, öt perc sem telik el és hatalmas hisztit rendez valami apró-cseprő dolog miatt, de olyat hogy 20 percig üvölt és veri magát a földhöz, rosszabb esetben nekem is jön. Amúgy meg ha éppen nem ugrál (ezt tényleg úgy képzeljétek el hogy felmászik minden létező bútorra a komódtól a gardróbszekrényig, meg alulról a lépcsőfokokon és leveti magát róluk) akkor teljes apátiában a tévé előtt fetreng különböző pózokban órákig és nem tudom kilendíteni ebből semmivel, ami korábban működött (főzzünk együtt, rajzoljunk, menjünk ki az udvarra, stb.). Kétségbe vagyok esve mert a tehetetlenség olyan dühöt és agressziót hoz ki belőlem amit őiránta még sosem éreztem és érzem hogy ez percről percre pusztítja az eddig elég jó kapcsolatunkat. Másrészt már nem tudom hogyan közelítsek hozzá, mert ha közeledni próbálok teljesen elutasító, ha nem közeledek vagy agyon nyaggat vagy apátiában van. Ugyanakkor több felé már nem tudok szakadni, fizikailag képtelenség, így is 24 órából 18-at talpon vagyok és dolgozom. Fogy a testi és pláne a lelki erőm. Mit csinálhatnék hogy mindenkinek jó, vagy legalábbis jobb legyen?