Hogyan neveljem meg a baratom gyerekeit?

Szia! Nem voltam ugyan ilyen helyzetben, de szerintem teljesen normális, sőt, szükséges, hogy te is 'neveld' őket, értem ezalatt, hogy kijelölöd nekik a határokat. Pl. a WC-t lehúzzuk, és az egyéb alapvető viselkedési szabályokat.

Az nem baj, ha az anyjuknál más szabályok vannak érvényben, majd megtanulják, hogy nálatok mi a szokás.

Azért, mert megtiltasz nekik dolgokat, attól még nem vagy gonosz mostoha. Sok szülő beleesik abba a hibába, hogy azt hiszi, a szeretet egyenlő azzal, hogy mindent megengedünk a gyereknek.

Ha mindent elnézel nekik, semmiért nem szólsz, a fejedre fognak nőni.

Először is beszéld meg a pasiddal, ő mit szól ehez a dolgokhoz. Ő is igy látja, ahogy Te, vagy sem. És ha neki sem ttszenek ezek, akkor szólj a gyerekeknek. Egy gyereke nem azért felejti el lehuzni a wc-t, meg kezet mosni, mert nem szóltak rá elégsze, hanem mert figyelmetlenek, és igen sokszor kel figyelmeztetni őket. Férjem 12 éves fia is kijön ugy a fürdőből, h nem mos kezet wc-zés után, az én 8 éves fiam meg megrögzött kézmosó. Meg még sorolhatnám, mi mindenre képesek, pedig nem egyszer lett szólva nekik.

Egyszerűen ilyen esetben, csak szólj, ne durván, csak szépen figyelmeztesd őket ezekre a dolgokra. Mikor megy a wc-re: nem lepisilni a wc ülőkét, mert itt a rongy, és aki lepisili, fel is törli! És szépen megvárod, mikor kijön, és megnézed.

A másik, ami nálatok szabály, az szabály. Azt próbáld betartatni velük. Ha szeretnek téged, akko odafigyelnek ugyis. De ez csak akkor kivitelezhető, ha a párod is ezekhez a dolgokhoz ragaszkodik.

A másik tanács: ha mindez nem megy, és emiatt vita van köztetek, menekülj!!!és keress olyat, akinek se kutyája se macskája :)))

Tudod vannak dolgok, amikre tényleg "allergiás" az ember addig, amig nincs gyereke.

De csak akkor élhettek szépen, boldogságban, ha mindketten kitartotok a szabályaitok mellett. És mindketten ugyanugy gondolkodtok a gyermeknevelésről.

Pechedre Te nemfogod tudni megnevelni őket egyedül.

Egyébként nem irigyellek, a fiam és a párom között még egy év után is érződik egy kis feszültség.

Mi azt próbáltuk, hogy közösen fektettünk le néhány alapszabályt amit mindketten megkövetelünk a kölyöktől, így neki is könyebb. Emellett el kellet beszélgetnünk a fiammal,hogy a párom nem elvenni akar tőle, hanem mellénk állni, és folyamatosan meg kell ezt erősíteni benne.

Legyenek közös élményeitek. Ez összekovácsolja a családot, amibe Te is beletartozol. Mi csak hógolyóztunk, közösen járunk vásárolni, gyerekprogramokra.

Haa gyerekek látják, hogy kezdeményező vagy, akkor könyebben szót fogadnak. Az akaratod pedig ne parancsként, hanem olyan kérésként fogalmazd meg, hogy érződjön, ha megteszik amit kérsz, azzal örömet okoznak. Szerencsére minden gyerek szeret örömet okozni.

:) A legfontosabb: Uralkodj magadon, ne hagyd, hogy "megőrítsenek"!

Én 22 éves voltam, mikor a párommal összejöttünk. Ő tíz évvel idősebb nálam és akkor volt 9 éves a kislánya, mikor összeköltöztünk pár hónap után (a mai napig együtt vagyunk és van egy 22 hós közös kislányunk is). Én sokkal szigorúbb voltam vele, mint az apja. Például beszüntettem az állandó ugráltatást, hogy most ezt kérek vagy azt kérek. Van két lába, két keze, ki tud sétálni a konyhába és ki tudja venni magának a hűtőből vagy a szekrényből amit épp szeretne. De ez csak egy kiragadott példa volt, sok apró dolgon vitáztunk, de rengeteget beszélgettünk és mókáztunk is míg "kicsi" volt. Most már 20 éves "nagylány", a mai napig velünk él és nagyon jól kijövünk egymással :) Sok dolgot előbb beszélt meg velem, mint az édesanyjával. Párom soha nem szólt bele hogyan nevelem a gyerekét, hagyta hogy lerendezzük egymás között a dolgokat.

Egyáltalán nem vagy gonosz mostoha, ezek alapvető dolgok és joggal zavar. Először azért szerintem is beszélj a pároddal, ha egy kicsit is odafigyel a gyerekeire akkor belátja, hogy igazad van. Sok sikert és kitartás :)))

az utolso válaszolo akár az én válaszomta irta volna le.

mikor párommal megismerkedtem már volt /van egy kisfia. mikor összejöttünk akkor volt a fiu 9 éves. mostmár 13 lesz és van egy közös kisfiun aki 21 hós. köztünk is sok a korkülönbség. nállunk is apa engedékenyebb , én vagyok a szigorubb. és a nagyot is ugyanugy meg kell nevelni mint a kicsit. ha valami nem tetszik annak hangot adok. és itt is nagyon sokszor van ugy h velem megbeszéli a nagy a problémáit mig az apja csak tőlem szerez tudomást rola.

mi is sokat viccelődünk a naggyal, meg ha mondok is neki vlami negativ dolgot akkor megprobálom viccesebb formában de azért mégis komolyan, és mindig van hatása. szerencsére.

háát én mindenképpen megbeszélném az apjukkal dolgot, mert hááát amiket leirtál az engem zavarna de nagyon. és igen neked kell szolni nekik ha nem tetszik valami. és merj velük kemény lenni kicsit, mert későb már késő lessz. :)

kitartást és sok erőt neked :)