Molesztálás az oviban. Mit tehetek még a lányomért?
3,5 éves kislányom múlt héten elmesélte vacsora közben, hogy az oviban Zs. (kb 4 éves, csoporttársa, fiú) az öltözőben kipatentolta a nadrágját, lehúzta a bugyiját és széthúzta a nuniját. Ő próbálta ellökni, de a fiú nagyobb nála, és így időbe telt, mire elmenekült. Az ovónéni nem tulajdonított különösebb jelentőséget neki, amikor másnap megemlítettem a dolgot. Jeleztem az ovóda vezetőnek, aki szintén elég közömbös volt. Elmentem az ovódát fenntartó alapítvány vezetőihez, akik nem is tudtak az esetről.
Tegnapi napon a gyereket az óvodából eltanácsolták, az elbocsájtó szép üzenetben megfelelő orvosok telefonszámával.
Ez így egészen kerek, a jövőre vonatkozóan. De hogyan kezeljem a kislányom oldaláról. Természetesen ezer százalékig mellette állok, és éreztetem vele, hogy megvédem. Beszélgettünk elég sokat, megbeszéltük, hogy bármikor máskor ilyen történne, szabad harapni-rúgni-csípni-ütni-vágni-karomolni, bármit amivel ki tud szabadulni. Elsőre úgy tűnt, hogy minden rendben, nem viselte meg nagyon.... De hétvégén többször bepisilt nappal (2 éve szobatiszta), éjjel nemhogy a saját ágyában nem hajlandó aludni, de velem is iszonyú nyugtalanul alszik, nem hajlandó fényes nappal egyedül átmenni egy másik szobába játékért egyedül. Nagyon örülök, hogy vagyunk olyan kapcsolatban, hogy elmondta és ezt a kapcsolatot ápoljuk is tovább.
Kicsit hosszú lett, bocsi. A kérdés az, hogy
- mit tudok tenni, hogy oldódjon?
- kell-e szakemberhez fordulnom vele? Ha igen, tudnátok jót ajánlani?
- érdemes-e családvédelemnél panaszt tenni a szülők ellen?
Azért erős, hogy egy 4 éves megront egy 3,5 évest. Lassan ott tartunk sajnos, hogy egy ilyenért börtönbe küldenek egy 4 évest. A gyerekek kíváncsiak. És igen, vannak erőszakosabb gyerekek is, de ez nem csak egy nuni nézésben nyilvánul meg, hanem a mindennapi életben, a játékban is.
Szinte biztos vagyok benne, hogy a kislányod azért reagál így, mert amikor elmesélte neked az esetet, Te elborzadtál, felháborodtál, esetleg szitkozódtál. Az, hogy most így viselkedik a lányod, azt köszönd magadnak.
A soraid között azt olvasom, hogy Te olyan anyuka vagy, akinek elesik a gyereke, a környéket körbeóbégatva rohangál, fel alá, úgy, hogy meg sem meri nézni, egyáltalán komoly e a sérülés. (Ha nem ilyen vagy, akkor bocsi). Az ilyen szülők hozzák a frászt a gyerekre.
Ahelyett, hogy túlléptetek volna az eseten, megbeszélted volna a kislányoddal, hogy ebben a korban a fiúk kíváncsiak és ez a fiú sajnos mellé még akaratos is volt, ami nem szép dolog, lehet, hogy egy életre szexuális frusztrációt ültettél a lányodban.
A legjobb lenne hanyagolni a témát, mert ha minden nap szóba hozod neki, csak rontasz a helyzeten. Ha ő hozza szóba mondd neki, hogy csak kíváncsi volt a fiú, aztán lépjetek tovább. Semmi értelme ezt tovább ragozni.
Mondom mindezt úgy, hogy engem valóban zaklattak gyermekkoromban, nem egyszer, hanem éveken át, ráadásul felnőtt férfi.
Én akkor nem kirúgattam volna egy 4 évest, nem aláztam volna meg, hanem én a párom, a gyerekek és az ő szülei leültünk volna (normálisan, nem veszekedve), hogy megbeszéljük az esetet és hogy a gyerekekkel is megbeszéljük.
Nem értelek titeket, úgy kezelitek szerencsétlen fiút, mintha bűnöző lenne.
Szomorú vagyok.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a lányomnak nem mondtam semmi olyasmit, hogy áldozat lenne, vagy hasonló. Csak annyit, hogy ha ő nem akar valamit megmutatni, akkor nem kell hagynia, hogy kényszerítsék. Nem hozom fel napjában ötvenszer a történteket, csak akkor válaszolok, ha ő kérdez valamit.
Mindegy, biztos igazatok van. Én vagyok a hülye. Köszi a rendkívül hasznos tanácsokat.
Nagyon szívesen.
Megjegyezném, nem kell mondani a gyereknek, hogy áldozat, elég ha érezteted vele.
Remélem a gúnyos köszöneted ellenére megragad pár dolog azért.
"A kérdésem elsősorban arra vonatkozott, hogy a saját lányomnak hogyan tudok segíteni feldolgozni a történteket. Köszönöm annak, aki erre reagált."
Annyira rá vagy pörögve erre, úgy viselkedsz, mintha egy felnőtt megrontotta volna a kislányodat, holott egy vele egyidős gyerekről van szó, és, mondom még egyszer, teljesen tök homály a történet millió részlete. Azt is írtuk, menjetek szakemberhez, bár továbbra is állítom, ha nem csinálnál ekkora műbalhét (ha lehetne, máglyát gyújtanál annak a kisfiúnak és elevenen elégetnéd a családjával együtt), a lányod már rég elfelejtette volna az egészet. Lehet, hogy magad csinálod a bajt neki, ami viszont tényleg baj, mert mindenféle gátlása meg az ég tudja milyen életre szóló zavara lehet emiatt. Így rápörögve, kizárt dolog, hogy ne hallaná a gyerek az erről szóló elfojtott vagy épp el sem fojtott hangú beszéletéseket, ne látná az arcodon a reakciókat, ne csúszna ki a szádon ez-az. Mit gondolsz, miért van, hogy eleinte semmi baja nem volt a lányodnak, csak napokkal később kezdett bepisilni meg ilyenek?
Képzelem, mekkora cirkuszt csinálhattál, hogy a fenntartók képesek voltak egy négyéves kisgyereket kirúgni egy óvodából... És annyira érezhető az írásodból, hogy milyen büszke is vagy rá. Legyél anyatigris, de csak ha tényleg kell. Aminek nincs jelentősége, abból minek csinálsz problémát?
Mit tudsz tenni, hogy oldódjon? Megkülönbözteted a problémát a gyerekek csínyeitől, játékától, kíváncsiságától, furcsaságaitól.
Kell-e szakemberhez fordulni? Most már igen.
A családvédelemnél mi miatt tennél panaszt? Szerinted a szülők uszították a kisfiút?
Nincsen realitásérzéked.
26:
Leírtam mit csinálnék, csak a lepontozósditól nem láttad.
nem olvastam el a válaszokat, nehogy megváltozzon a véleményem, először leírom mit gondolsz.
szerintem iszonyú erős egy 4 éves nunivizslatását molesztálásnak titulálni!
könyörgöm, 4 évesnek még fogalma nincs a szexualitásról, teljesen biztos, hogy nem azért fogdosta a lányod, mert szexuálisan kéjelgett rajta, azért ezen elgondolkozhattál volna mielőtt kirúgatod, meghurcoltatod!
nyilván kíváncsiságból tette, bár messze ment, ilyet már nem szabadott volna. épp ezért beszélni kellett volna vele, te ehelyett, fűnek fának elmesélted és kirugattál egy 4 évest az óvodából, ráadásul orvoshoz küldetted! Jézusom, én le vagyok döbbenve! jó, hogy nem mész elé a bíróságra, komolyan!
a lányodat ugyan ezen okból ennyire nem viselhette ez meg, hisz még nincs szexuális háttere, csak annyit érzett, hogy nem volt jó neki és nyilván tudja, hogy nunihoz nem szabadna senkinek nyúlnia. erre te bele betegítetted a saját gyerekedet, mint ha valami szörnyen komoly dolog történt volna vele, most tele van félelemmel, gondolom összes i van zavarodva, ráadásul látja rajtad, hogy ki vagy készülve, mert már magad is elhitted, hogy micsoda borzalom történt, egy 4 éves megrontotta a lányodat! wáááá
szerintem a 3 érintett közül neked kéne egy beszélgetés pszichológussal, biztos tudna tanácsot adni, hogyan is kéne helyén kezelni ezeket a dolgokat úgy, hogy közben nem teszed tönkre két kiscsoportos lelkivilágát
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!