Miért hiszi azt az emberek egy része, hogy azért mert nincs a gyerek megütve, vagy bűntetve, akkor rá van hagyva minden, és nem neveljük jól őt?
egyik nagyszülő mondta nekünk, hogy túl sokat hisztizik a 4 éves lányunk, és minden rá van hagyva, nem jól kezeljük a hisztiket.
Mi sokat magyarázunk inkább a gyereknek, néha kell kiabálni, ha nagyon felmegy a pumpa, de csak ritkán. Klasszikus büntetés nincs, előre megbeszélt következmények vannak.
Szerinte meg oda kell csapni néhányszor, hogy meg legyen fogva a hiszti.
Ti mit tudtok kezdeni az ilyen "okosakkal"? Van aki meg tudta értetni, hogy attól még, mert nincs megütve a gyerek, attól még van fegyelmezve?
Kedved utolsó, azon go dolgozom, hogy felesleges vitázni. :) itt csak kitartott dolgokat tudunk leirni, ha ismernél minket, vagy a gyerekeinket, nem mondanád ezeket, amiket írtál.
A nagymamaval pedig mentális problémák vannak sajnos, nem is tudom, miért foglalkozok a véleményével.
Szóval nem biztos, hogy itt néhány mondatban le tudnám írni, hogy miket csinálunk nevelés téren a lányommal.
Szerintem akinek olyan hisztigépe van, és tényleg csak ràlegyint, az nincs itt ezen az oldalon, és nem foglalkozik a problémákkal, nem?
Egyébként nekem nincs rossz véleményem azokról, akik RITKÁN odacsapnak, mert azt gondolom egy ütésnél vannak sokkal súlyosabb, nem fizikai bántalmazások, és nem is egy-egy racsapason múlik, hogy jól nevel-e valaki.
De azt kérlek, elismerhetnéd, hogy mindkét táborban van aki jól nevel, és van aki rosszul, nem lehet kijelenteni látatlanban semmit, vagy kategorizálni. Biztos van neked is olyan ismerősöd, aki nem szokott rácsapni a gyerekre, mégis jó gyereke van, mert valami más módszereket szokott bevetni.
válasza: válasza:4-es válaszoló vagyok.
Érdekes a nevelési módszered, elgondolkodtató. Én is így kezdtem fiammal én is szeretek többet magyarázni neki dolgokat, h megértse. Szerettem volna én is kerülni a kézre a csapást, a popsira legyintést, de egy idő után nem vált be nála a beszédem se. Annyira makacs és önfejű lett. Ez egy időszak volt nálunk, h rá ütöttem a kezére, most megint ott tartunk, h elég, ha elmagyarázom neki a dolgokat, ő is már elszégyenli magát, olyankor persze sajnálom szegénykémet, de inkább ez minthogy rá üssek. Rengeteget olvastam különböző nevelési módszerekről, próbáltam valahogy a középutat megtalálni, ami nekünk jó. Mivel minden gyerek más.
Érdekes volt olvasni a tiédet is.
válasza:Kedves Kérdező!
Én 100%-san úgy nevelem a fiaim mint ahogy te(vagyis jobban mondva csak a 4 évesem mert a 15 hósom MÉG nincs benne a hisztikorszakba)Én SOHA nem ütöttem meg a fiam hanem én is a magyarázós,sokat beszélős módszert tartom jónak!
Pl annak a válaszolónak a helyébe azt szoktam csinálni aki írta hogy a fia a szomszéd kislány arcába dobta a homokot és rászólt,nem ért semmit majd rácsapott a kezére!
Én így:
1.Fiam nem szabad dobálni Sárikát mert bele megy a szemébe a homok és fáj neki!
2.Fiam ha még1x Sárika szemébe dobod a homokot akkor nem játszhatsz vele tovább és hazamegyünk.
3.Indulás haza!
és valóban tényleg hazamegyünk nem érdekel hogy ordít mint a sakál.Otthon ha megnyugszik szépen nyugodt hangon elmondom neki hogy látod nem fogadtál szót betartottam az ígéretem!
Szóval bármi büntit beígérek igenis betartom és tudja a gyerek hogy nem érdemes tovább feszegetni a határokat mert akkor számára negatív következmény van!
Nállam ez bevált és igenis büszke vagyok hogy verés rácsapás nélkül sikerült nem hisztiző gyereket nevelnem a fiamból!
Jöhet a lepontozás!
válasza:Nagyon egyetértek veled, Kérdező! :)
Én bizony bevallom, hogy sajnos ütöttem már rá a gyerekeimre, de mindig megbántam már akkor, amikor csattant. Abszolút egyetértek azzal, hogy nem félelemből kell egy gyereknek így vagy úgy viselkednie, hanem észből, tiszteletből vagy bármi más pozitív tartalmú ok miatt. A gyerekre rácsapás minden esetben a SAJÁT TEHETETLENSÉGÜNK bizonyítéka, semmi több. :(
Persze általában ez is érthető és megérthető, mert ki ne érezte volna már magát irtó pipának, amikor a gyereke pl. ""rosszalkodik"" és semmilyen módon nem hajlandó megzabolázni önmagát. És időnként vannak olyan időszakok, amikor ezért vagy azért hamarabb felmegy bennünk a pumpa, és ilyenkor könnyebben megeshet, hogy úgy lendül a kezünk, hogy az eszünk már nem tudja visszafogni... Szerintem nem is annyira ezzel van a baj; bár ettől még én se tartom ezt jó dolognak, sőt. (Csak azzal, hogy ezzel tisztában vagyok és beismerem, még nem tartom egyúttal helyesnek is ezt a módszert.)
Az viszont, ha valaki "sportot űz" a gyerek ilyen jellegű fegyelmezéséből, vagy akárcsak megpróbálja legitimizálni, megideologizálni a testi fenyítést, na az már szerintem is káros. Úgy gondolom, hogy az esetenkénti, hirtelen dühből, tehetetlenségből adódó meglegyintés még mindig elfogadhatóbb még azon emberek számára is, akik ezt sem teszik, mint az, ha valaki utána még meg is magyarázza (önmagának, a gyereknek, másoknak), hogy na ez a pofon tényleg jogos volt, milyen helyesen tettem, ez egy jó módszer... Mert nagyon nem az. Szerintem soha nem ésszerű visszaélni a gyerekkel szemben a testi fölényünkkel.
Viszont annak, aki a néha ráütős csoportba tartozik, mint pl. én is, ettől függetlenül jól jöhet valamilyen (akár házi) "önismereti tanfolyam", hogy az illető végig gondolja, hogy milyen okból és célból csapkod; és főleg, hogy hogyan lehetne ezt elkerülni, más ésszerűbb módszerrel helyettesíteni. Nekem is megvannak már a saját tapasztalataim, módszereim ezügyben, de az biztos, hogy néha sokkal nehezebb nem odaütni - viszont kivétel nélkül mindig megéri!
Igen, az a baj, hogy itt leírunk pár mondatot, és az úgysem tükröz mindent pontosan.
4-es, nekem az a szerencsém, hogy elég könnyen kezelhető a lányom, nyugodt természetű, de azért bepróbálkozik sokmindennel. :)
Én is olvastam pár könyvet, ami legjobb volt nekem, az egyik Ranschburg Jenőnek egy tankönyve óvodapedagógusoknak, csak nem emlékszem pontosan a címére, másik pedig a Félelem, Harag, Agresszió c. könyv. És Vekerdi Tamás írásai is nagyon tetszenek. Szerintem ebben is az a fontos, hogy akit érdekel, olvasson több könyvet, és mindenhonnan le lehet szűrni azt, ami fontos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!