Ötéves kislányom nagyon fiús, hogyan vehetném rá, hogy kicsit csajosabban öltözködjön?

Nagyon fiús voltam,teljesen oda voltam érte,hogy ha fiús ruhákat vehettem,lányokkal elhitettem nekem csak fél fülbevalóm van,mint apukámnak és fiú vagyok,és teljesen elégedett voltam,fiú akartam lenni kiskoromban még hagytam hogy szoknyát adjanak rám 3-4 évesen de utána nem elkezdtem megutálni.Fiúkkal játszottam,fociztam autóztam,legóztam a családban ráadásul egyetlen lány gyerek,lány unoka vagyok.

Aztán ahogy nőttem változott,és 10 évesen már bántott mikor fát hordtunk és a fuvaros fiúnak nézett.

Sose voltam az a csajos lány inkább a sportosabb kategóriába tartoztam tiniként is,sokáig sminket sem használtam se semmit kb 17-18 éves koromig.Már sminkelek hordok nőies ruhákat,de továbbra is a sportosan nőies ruhákat kedvelem,használok sminket is de még sminkkel sem nézek ki 17nél többnek 24 éves létemre,sok fiú barátom volt mindkét értelemben,mindig is tetszettem a fiúknak,viszont 18-19 éves koromig a csóknál tovább nem mentem.Szerintem meg van ennek is az előnye.ne akard megváltoztatni,mert akkor azt fogja érezni nem szereted így ahogy van és bántani fogja,hidd el kinövi és kicsit nőiesebb lesz később,szerintem örülj,hogy nem egy cicababa fajta.

Én megértem, hogy aggódsz, nem vagy rossz anya vagy ilyesmi :) Nyilván a legjobbat akarod neki.

Szerintem se lesz belőle hátránya, menő, vagány kiscsaj lesz majd mindig ;)

De valószínű változni is fog. Ha olyanok az óvónők biztos beszélnék velük erről. Mármint, hogy te ezen mostanában sokat gondolkozol, ők mit gondolnak erről, mivel csúfolják a gyerekek, vagy ilyesmi.

És csak azt tudom mondani amit a többiek, hog éreztesd vele, hogy az orra hegyétől a sarkáig úgy tökéletes ahogy van :)

Nekem is volt autóm kiskoromban, vonatom is és gyűlöltem a piros nadrágokat, amiket rámadtak.

Később inkább fiúkkal fociztam, meg bandáztunk.

Informatikus lettem, már középiskolától szinte fiú osztálytársam volt csak (6-an voltunk lányok az osztályban), főiskolán szintén.

Most 7 pasival ülök egy irodában.

Mindezek ellenére már hordok szoknyát, sőt esküvőm lesz május végén, és babát is tervezünk.

Nem lett belőle semmi bajom, hogy inkább pasik között érzem jól magam, és nincs barátnőm.

fiam csoportjában is van egy "ilyen" leányzó (lehet pont ő?) :)

a kiscsajszi autózik, bunyózik, focizik vagy állatosat játszanak :)

csak a fiammal és a kis barátjával játszik, a két kispasi meg fülig bele van zúgva a kiscsajba :D

totál odavannak érte amiért ilyen vagány, nem babázik, hanem velük autózik, már csókolóztak is :S sőt, a két barát folyton a leányzón veszekszik, hogy melyikük fogja majd elvenni :D

a többi lány meg max próbálkozik, de a nyomában se ér a fiús kislánynak :)

SEMMIT. HAGYD BÉKÉN. A gyerek "csak" a gyereked, nem a tulajdonod, ő egy külön egyéniség, és ő ilyen, csak ártasz vele, ha erőszakoskodsz. Ne akard a saját vágyaidat rá erőltetni, sem most, sem máskor. Na akard neki megmondani, hogy mit tanuljon, mi legyen a hobbija, hagyd kibontakozni abban, amit szeret. Ha ő így jól érzi magát, ne foglalkozz másokkal. Bíztasd hogy ne vegye figyelembe a csúfolódásokat, támogasd abban, amit szeret.

Pont olyan a hozzáállásod, mint azoknak a szülőknek, akik azért akarnak kislányt, mert vele majd lehet babázni, meg lehet a haját fonogatni, és fodros ruhát adni rá. Egyáltalán nem biztos, lehet valakinek fiús lánya, és lányos fia is.

Szia!

Én is így voltam a lányommal. Nem hordott szoknyát, bármi olyat ami "lányos színű". Aztán amikor elkezdték érdekelni a fiúk megváltozott minden egy csapásra. Hidd el hagyd neki hogy úgy öltözködjön ahogy szeretne (korához képest, a nemi jellege később lesz neki fontos.