Nem bírom tovább! mit tegyek?

Teljesen normális, hogy így érzel, de hidd el, nem csak a te gyereked ilyen, és akinek szerinted édibédi aranyos, csendes kisbabája van, az is kikészül néha.

Tudom, hogy nem szép dolog kibeszélni másokat, de hátha jobb kedved lesz tőle, úgyhogy elmesélem, mi volt egy ismerősömmel: Az illető a babája születése óta szinte óránként pakolt ki képeket a fb-ra, fűnek fának mesélte, hogy neki tökéletes gyereke van, aki a legnyugisabb baba a világon és neki arany élete van mellette. Nos, egyszer felmentem hozzá, mert kölcsönkért egy könyvet, én meg mondtam, hogy napközben felugrom vele, amikor arra járok. Hát kérlek, a tökéletes gyerek éppen torka szakadtából ordított, anyuka délután kettőkor még pizsamában, és nem sok hiányzott hozzá, hogy a saját haját kezdje tépni, és közölte, hogy ő ezt már nem bírja tovább, ez a gyerek MÁR MEGINT EGÉSZ NAP CSAK ORDÍT. Akkor jöttem rá, hogy én milyen hülye voltam, hogy elhittem, hogy náluk minden szipi-szupi, és furcsállottam, hogy hát nekem ez miért nem ment ilyen könnyen, amikor az én fiam volt ekkora.

Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy azért a látszatnak nem kell mindig hinni, a legtöbb gyereknek (és szülőnek) vannak rosszabb időszakai, nincs azon mit csodálkozni, hogy néha belefáradunk a pici ellátásába, főleg, ha nyűgös korszaka van, ha már mindent megpróbáltunk, és mégis sír, ha már annak örülünk, hogy reggel volt módunk fogat mosni. És bár amikor most, 6 év távlatában visszaemlékszem rá, már könnyűnek és nyugisnak tűnik ez a kisbabás időszak, de ha jobban belegondolok, volt nekem is olyan, hogy már azt éreztem, nem bírom tovább, mert már annyira kimerült voltam.

Viszont nagyon fontos, hogy ha úgy érzed, hogy összecsapnak a fejed felett a hullámok, akkor ne szégyellj segítséget kérni! Apuka például mennyit van otthon? Ha otthon van, mennyire veszi ki a részét a baba körüli, otthoni teendőkben? Nagyszülőkre mennyire lehet számítani? Testvéred van? Vagy unokatestvér, egyéb rokon? Barátnők, szomszédok? Ha mindenki csak egy picikét tud is csak segíteni, az is már sokkal több, mint a semmi.

Igen, sokszor mondogatják maguknak az anyukák, hogy majdcsak elkezd mászni, majdcsak megy már, majdcsak beszél, akkor könnyebb lesz.. Kis gyerek - kis gond, nagy gyerek - nagy gond, így szokták mondani. Sok esetben így van, de persze vannak abszolút kezelhető és aranyos kisgyerekek is, sok minden függ a természetétől is, nem csak a neveléstől (de persze nagyban segít).

A pár hónapos baba is megérzi, ha bizonytalan és feszült vagy. Ezt én időben megértettem és próbáltam változtatni. Rengeteg türelem kell és kiegyensúlyozottság, úgy kell hozzájuk állni. Az én fiam most másfél éves, ha szépen odamegyek hozzá és megmondom, hogy ezt nem szabad, miért nem szabad, elterelem a figyelmét valami mással és átirányítom oda, tök szépen megérti. Viszont, ha kicsit idegesebb vagyok, más dolgok miatt is, és lerohanom, hogy ezt ne!, akkor tojik a fejemre és csinálja tovább, vagy még csap is felém. Sokat számít, hogyan állsz hozzá, ezt magadban kell rendbe tenned.

És ahogy mások is írták már: nem utál a babád. Csak ha baja van, szüksége van rád, addig sír, még el nem éri, hogy felvedd.:)

Ne foglalkozz más gyerekével! Minden gyerek sír! Még akkor is, ha a szülők szerint eszik, alszik, nézeget! Nem tudom, de én mostanában csak ilyen babákról hallok..

Az én lányom mindig is hangos baba volt, babakocsiban-autóban max 20 percet bírt, az altatása 7 hónapig -szerencsére csak eddig- rémálom volt, stb.. Én is haragudtam mindenkire akinak "jó" gyereke volt, és persze magamat okoltam! De nem szabad! Nem benned van a hiba!!

Próbálja lazulni, beszéld meg apával, nagyikkal, hogy legyen egy fél nap szabid, amikor feltöltődsz! A baba érzi rajtad a feszültséget.

sokan az én gyerekemet tartják egy tündéri kislánynak,itthon meg egy hiszti királynő!! akaratos,stb-de ezt senki nem akarja elhinni :D

Néha már a sírás kerülget,hogy :miért az én gyerekem ilyen?? de mivel ő már a 2. gyerekem így már tudom hogy van remény!! szóval: kitartás!!

Kedves Kerdezo! :)

Szeretnelek megnyugtatni, hogy az en kisebbik (10 hos) lanyom a mai napig is rettentoen nehez eset. Harom honapig a hasfajas miatt sirt rengeteget, utana jott a fogzas, mozgasfejlodes-tobbet akar, mint amire kepes stb. A legkozelebbi boltig sem merek vele kimozdulni.

A novere 10000000x konnyebb eset meg mindig igy 2,5 evesen is, de ez nem jelenti azt, hogy vele is mindig konnyu.

Teny, hogy vannak nehezebb es konnyebb termeszetu babak, de aki azt mondja, hogy naluk minden tokeletes az hazudik.

Szoval fel a fejjel, majd valamikor remelhetoleg ezekbol a kisbabakbol is csendes, nyugis gyerekek lesznek. Addig meg kitartast!!!! :))