Nem bírom tovább. Mit csináljak?

4 éves, 2 éves, és jön a harmadik, bizony nem fogsz unatkozni!!!! Biztos te is feszültebb, fáradékonyabb vagy terhesen, a kicsi meg most éli a dackorszakot, ezen át kell esni. Nem szabad ráhagyni a dolgokat, már csak azért sem, mert ha megszületik a pici, még nehezebb lesz, neki is meg neked is.

Nekünk is most jön a 3. és az én 2,5 éves lányom túltesz a nagytesóján, de már most egy picit "betörtük", és már nincs olyan sok műbalhé, ahogy a párom mondja. Szép szóval, türelemmel, következetességgel. A nyávogást figyelmen kívül hagyom, így ha nincs eredménye, abbahagyja. Ha nem fogad szót, annak következménye van. Ő is most alapból dacol, mindenre nemet mond.

Ha pl. azt mondom, gyere pakoljuk össze a játékokat, mert elmegyünk sétálni.Erre azt mondja:nem. Szépen megkérem, segítek neki pakolni. Ha ez sem használ, akkor megmondom, addig nem megyünk sétálni, amíg nincs rend. És megyek a dolgomra. Volt olyan, hogy fél óráig ott állt a bejárati ajtónál, és kiabált: de sétálni megyünk, sétálni! Én nem foglalkoztam vele, egy idő után csak szót fogadott, és összepakoltunk együtt, majd elmentünk sétálni.

Egy idő után az ilyen esetekből rájön ő is, hogy érdemes szót fogadni.

Tudom, hogy nehéz, de figyelj a kicsire most egy kicsit jobban, találd meg a hozzá vezető utakat, hogy mire megszületik a kistesó, ő is egy kicsit kezelhetőbb legyen.

Ha tudsz, kérj segítséget, párod nem tudom mennyit tud közreműködni a gyereknevelésben, de a következetesség úgy hatékony, ha mindkét szülő gyakorolja, egymást erősítve.

Kitartás!