Más is érez így a család-munka kapcsán?

Két gyermekem van, a kicsi elmúlt egy éves, a nagy pedig ősszel megy oviba.

Mielőtt szülni mentem, alig vártam, hogy otthon legyek, hogy csak a családnak éljek. Most a munkahelyemen dömping volt, és kérdezték, hogy volna-e lehetőségem, kedvem besegíteni a munkába egy kicsit a gyerekek mellett.

Kipróbáltam, és EGYSZERŰEN FANTASZTIKUS VOLT! Hogy pénzt kereshettem, hogy az agyamat használtam, hogy csak ülhettem a fenekemen és nem kellett gagyogni és tisztába tenni, és hasonlók. Pedig nem is emberek közt voltam, csak itthon a nagyszobában, a gyerekek pedig a szabin lévő vidéki mamával a másik szobába meg a játszótéren, és csak pár nap volt az egész.

Normális ez, hogy ennyire rajongással tudtam dolgozni?

Már terveket szövögetek, hogy ha nagyobbak lesznek, hogy tudom megoldani a munka-gyerekelhelyezés kérdést.

A lényeg, hogy szeretem őket, de most úgy érzem, hogy a lelkemnek jobb lesz, lenne, ha kitörhetek ebből a gyeses létből. Van, aki boldogabb volt több gyerekkel miután elment dolgozni, gyerekek intézményben, mint míg csak otthon volt velük, s semmi szellemi,-kézi bármilyen munkát nem végzett?

Köszi ha elolvastad.