Nálatok mennyire tolerálják a munkahelyen, ha beteg a gyerek és otthon kell maradnod Vele?

Az én munkahelyemen: multi egész jól tolerálják, mert sok ember dolgozik hasonló munkakörben, és ilyenkor a nők helyettesítik egymást. Sok a gyerekes, és tudjuk, hogy ezt majd úgy is visszakapjuk egymástól viszont helyettesítés formájában. Ez néha még túlórával is jár, viszont a főnökséget meg nem érdekli, őket csak a mutatószámok érdeklik, hogy a munka időre, darabra el legyen végezve, tök mindegy nekik, hogy ki csinálja.

Hála Istennek ezért az egész cégért, mert ez nagy szerencse, és a normális kollegínákért.

Nekem amúgy volt, hogy anyukám vett ki szabit, (neki sok van) mikor lányom beteg volt, és én pár nap után már úgy éreztem, hogy mennem kéne dolgozni, mert pont pénzügyi zárós időszak volt. A férjem még sosem vett ki szabit azért, mert a gyerek beteg:-( :-). Csak én voltam táppénzen.

Felváltva vagyunk 3-an: férjem, én, nagynéném. Gondolkodok rajta, hogy megkérjük a papát is, hiszen nyugfjas, csak éppen egyáltaln nem ért a gyerekekhez. Ha nagybeteg én maradok itthon vele, mondjuk 2 napot, amikor visszük az orvoshoz, vagy tart a láz. A 3. naptól-gyógyulásig meg vagy a férjem vesz ki szabit, vagy a nagynénit kérjük meg. Csak az a baj, hgoy ő nem szívesen jön. Gondolkodok rajta, hogy kéne keresni erre az esetre egy állandó bébiszittert.

A munkahelyem nem tolerálja, pedig a munkám 80%-át itthonról is elvégzem. Ennyi távolság belefér, de több már tuti nem.

Mi akkor szoktunk segítséget kérni nagymamáktól, nagynénitől, amikor beteg a gyerkőc.

Volt olyan, hogy 5 napból mindegyiken más vigyázott rá, mert csak így tudtuk megoldani (apa, anya is beszállt).

Amikor 2-3 éves, bölcsi volt, akkor többet voltam én otthon vele, mert nagyon igényelte az anyai törődést.

Kaptam távoli elérést, hajnalonta, meg a délutáni alvás alatt otthonról dolgoztam.

Egyáltalán nem:( Ha otthon maradok 1-2 napot nagy ritkán, akkor már hiszti van. Felváltva oldjuk meg, férjem, kamasz tesó és én. Nagy fiam 17 éves, ha már a betegség maga elmúlt, de még oviba dokinéni nem engedi a kicsit, akkor ő a felügyeletet remekül ellátja. Persze ha suli idő van, akkor nem, csak nyáron.

Mostanában bevállalom a munkahelyi hisztit, mert elegem lett abból, hogy a beteg gyerekemmel nem lehetek otthon. Kirúgni emiatt nem fognak, mert a munkámat sokkal jobban ellátom, mint az elődeim. Pár nap múlva meg megnyugszanak, viszont a gyereknek meg nekem így sokkal jobb.

Egyedülálló édesanya vagyok 3,5 éves, ovis kisfiúval.

Nekem már sajnos nem élnek a szüleim sem, egyetlen közelebbi rokonom a húgom, aki Németországban él már lassan 10 éve és pár hónapja szült.

Nincs közel s távol egyetlen rokon vagy ismerős sem, aki ráérne.

A barátaim mindegyike dolgozik, nem keveset, így ők értelmeszerűen nem fognak kivenni szabadságot (és egy beteg kicsinek épp az édesanyjára van ilyenkor a legnagyobb szüksége).

Bevallom, hogy nekem nagyon sok szervezéssel, idegeskedéssel és lemondással jár, ha a kisfiam beteg (és természetesen szokott az lenni, hiszen az oviban körbe járnak a vírusok, megfázás, szemgyulladás, rózsahimlő és társai).

Banki területen dolgozom elemzőként- a munkám hónapon és negyedéven belül is nagyon hullámzó.

Ha "szerencsés" vagyok és pl. hónap végén lesz beteg a kisfiam, akkor simán eljövök szabadságra vagy táppénzre vele, mert akkor már általában a határidős munkáimnak vége, 1-2 napot a többi tud várni.

Ha nem, hát az rémes.

A munkát csak nagyon korlátozottan tudom hazavinni (iszonyú adatállományok, banktitok stb.), bent gyorsabban haladok, a vpn (távoli hozzáférés) sem jelent a legtöbb esetben megoldást (vagy olyan lassú egy lekérdezés, hogy nem vagyok vele előrébb), illetve a munkám sem olyan "elterpeszkedek a notebookkal a kanapén" típusú- az otthoni (egyébként viszonylag jó) gépem nem tudja azért felvenni a versenyt az irodai környezettel.

Ha nagyon határidős a munka és nagyon beteg a kisfiam, tehát nem tudok vele tényleg kimozdulni (pl. hányás, hasmenés, magas láz stb.)- akkor azt tudom tenni, hogy otthonról, telefonon segítséget kérek egy-egy kollegától, hogy a nagy lekérdezéseket készítse el és akkor ezt vagy pendrive-on elhozzák, vagy már fel tudok lépni otthonról a hálózatra és már a leválogatott adatokkal dolgozom stb.

Ezt is csak akkor, ha a kisfiam alszik (tehát délután 1-2 órát) vagy éjszaka. Hát nem egy leányálom napokon át éjjel éjszakázni, gondolkodni, nappal meg beteg gyermeket ápolni- de sokszor nincs más.

Ha egy picit már jobban van, de közösségbe még nem mehet, akkor azzal tudok segíteni magamon, hogy beszaladunk nap közben egy fél órára, összegyűjtöm az anyagokat, amire szükségem van vagy beállítom a lekérdezéseket és aztán otthon már ezzel is könnyebb.

Cserébe viszont a feletteseim is ezt így tolerálják, a munka határidőre készen van (itt ez számít, ahogy az egyik első multinál dolgozó válaszoló is írta).

cserébe a könnyebb időszakokban jobban ráérek bentről is ügyet intézni.

Nekem még nagy gondot, illetve jelentős anyagi áldozatot jelent a nyári ovis szünet, 6 hetet nem egyfolytában tudok szabadságra menni sajnos.

Nagyon sok pénzt fizetek azért, hogy az idő egy részében tartalmas, értelmes elfoglaltsága legyen és legyen, aki vigyáz rá.

Erre már jó előre mindig félreteszek.

A betegség miatti táppénzes jövedelemkiesést pedig egészségpénztárból pótolom, oda is minden hónapban teszek félre kb. 30 eFt-ot ilyen esetekre.

Kell a rugalmasság mindkét fél részéről: a munkáltatónak annyiban, hogy a harátidőt írja elő és szellemi/szaértői munkánál ne az legyen az elsődleges, hogy ki hány órát ül bent, hanem a munka minősége- részemről pedig az, hogy állandóan nagyon figyelek arra, hogy minden munkát a lehető leghamarabb megcsináljak, vagy minden nap olyan állapotban hagyjam, hogy ha muszáj valaki másnak bekapcsolódnia, akkor tudja folytatni (nálunk ilyenkor sajnos a főnökre maradna). Amikor bedől a munka, akkor én is szó nélkül csinálom, nem nyavalygok, ha tényleg aznap nem tudok ebédelni, esetleg csak 1* felállni mosdóba stb.- cserébe amikor nekem kell előbb elmenni, a felettesem is enged.

Sajnos volt már olyan eset egyszer, amikor itt éjszakába nyúlóan kellett dolgozni egy váratlan esemény miatt a közelmúltban- és az én kicsi fiam bizony ovi után jött vissza velem az irodába és késő estig itt dvd-zet a notebookon- nagyon sajnáltam szegényt, szégyenlem azóta is magamat- de nem tudta máshogy megoldani- akkor az egész osztály kivétel nélkül itt volt szó nélkül késő éjszakáig... igyekszem elkerülni az ehhez hasonló eseteket és amikor csak lehet, előre dolgozni.

Szerencsém van a kollegáimmal, felettesemmel is: bár körülöttem mindenki férfi, mert ez egy ilyen szakma (középkorúak vagyunk, családos emberek)- de mindenhol vannak kisgyermekek is, a felettesem is nagycsaládos- így legalább magyarázkodnom nem kell, mert gyakran egyszerre betegek a gyerekeink.

Lekopogom, hogy a fiam nem beteges, évente 2x kell táppénzre mennem vele (4 éves). Én is multinál dolgozom, mi is helyettesítjük egymást, így tulajdonképpen problémát nem okoz ha hiányzok, bár néha óránként hívogatnak, hogy nem tudnak valamit.

Ugye jól tudom, hogy gyermekápolási táppénzre az apa is jogosult, de egy betegséget nem lehet megosztani a két szülő között? Nekem a gyerekdoki így mondta, hogy max. úgy lehet, hogy egyik betegség anya, másik apa megy táppénzre. Pedig mennyivel jobb lenne, ha meg lehetne felezni egy-egy betegséget, pár napot én, pár napot apa maradna itthon.