Az egykék hogy tanulnak meg vitázni, megvédeni magukat?

De pontosan hogy valódi élethelyzetek vannak a közösségben, mert a gyerekközösségben levő konfliktusok leképeznek mindent, amit a gyerek a családból hoz. :) Szóval akár a napi játszóterezés, és utána az igazi közösségbe járás mindezt megoldja. És az ikrek kivételével az első gyerek mindig egyke egy ideig, nem? Vagy akinek 4 éves korában születik kistestvére az hátrányban van, mert nem tud egy csecsemővel konfliktuskezelést gyakorolni? Kortárs csoportok vannak a közösségekben. És ugyebár az interakciók alapjait a családban tanuljuk, az anya-gyermek kapcsolatban. Ez alap. Majd csiszolódik tovább a közösségben, és változik is.

Én is egyke voltam és soha nem volt gondom a konfliktusokkal, és sok olyat ismerek, ahol van 3-4 gyerek és mind akaratos, nehezen kezelhető. Ez a elmélet nem áll meg, hidd el. Nem ettől függ. De ha hozzáképzeljük, hogy az adott egyke nem találkozik egyáltalán gyerekekkel, akkor igazad is lehet. Csak egy kicsit erőltetett.

A fiam egyke ugyan, és nincs is más gyerek az egész családban, de vitatkozni prímán tud :D Mondjuk tény, hogy azok a gyerek, akiknek vagy testvérük van, vagy legalább is unokatestvéreik, illetve a szüleiknek vannak gyerekes barátaik, akikkel sokat vannak együtt, azok az oviban is valahogy jobb konfliktuskezelők, mint a fiam, de ezek a különbségek már így nagycsoportban egyre inkább eltűnnek.

Azért testvér nélkül is fel lehet nőni normálisan, szerintem. Igaz, a fiamnak lesz majd elvileg testvére (majd meglátjuk, milyen hamar), de így is lesz közöttük legalább 7 év. Ez van. Sajnos ovin kívüli gyerektársaságot nem tudtam neki biztosítani, mert se a testvéremnek, se az unokatestvéreimnek nincs gyereke, baráti társaságban is a többségnek még nincs, illetve akinek van, annak is az elmúlt egy évben született csak. Ez így alakult, de nem hiszem, hogy ezen múlna, hogy ki mennyire lesz jó érdekérvényesítő.

Szerintem minden ember más, nem biztos, hogy feltételnül ez befolyásolja majd a személyiségét.

Én egyke vagyok és nagyon jól meg tudtam oldani a dolgaimat mindig, soha nem okozott gondot másokkal komunikálni, barátkozni. Viszont a konfliktus helyzeteket nehezebben viselem, úgy értem érzékenyebb vagyok úgy vettem észre, úgy ahogy van elkerülnék ma vitákat. Sokszor csak utólag tudom mit kellett volna mondani egy egy vitás helyzetben

Valamennyire biztos megtanulnak vitázni stb, én is valamennyire megtanultam :) azért voltak körülöttem barátnők mikor kicsi voltam, játszottunk és voltak vitás helyzetek, de szerintem egy testvér konfliktussal ezek nem érnek fel. Nem tudom, nincs tesóm és a gyerekemnek sincs (még), de így gondolom. A testvér is nevel szerintem.