Mi lehet tanácsolni/ tenni baráti társaságban lévő kisgyerek esetében, hogy a szülő figyelmét felhívjuk valami nem stimmel a gyermekével?

Egyébként, ha több felnőtt látja erről a kisgyerekről, hogy valamiért "más", abban lehet valami. DE diagnosztizálni nem a ti dolgotok!

Én továbbra is azt javasolnám, hogy a társaságból a legközelebb álló anyuka beszélgessen az édesanyával, nagyon empatikusan, nem támadólag.

1. vagyok. Sajnálom, hogy úgy tűnt fel vagyok háborodva, nem így van. Nekem inkább te tűnsz felháborodottnak.

Én csak annyit akartam mondani, hogy amiket leírtál, abból nehogy úgy álljatok elé, hogy autisztikus tünetei vannak, mert esetleg úgy reagál a szülő, ahogy az egyik válaszoló írta. Hogy enni nem eszik sok mindent, az lehet rossz szoktatás. Hogy nem beszél 2 évesen, egyáltalán nem tragédia, az én lányom is kb. 2,5 évesen kezdett beszélni, azóta be nem áll a szája. Ha a mozgásával gond van, akkor nagyon helyesen megmutatták a neurológusnak, aki nem talált gondot. A gyerekek nagy részére jellemző, hogy ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz, cselekvésekhez, mert az számukra megnyugtató. Az én lányom is rengeteg sok mindenhez ragaszkodik, mert az úgy jó neki. Ő nagyon visszahúzódó, ezért ezektől megnyugszik, ha változik valami, azt nehezebben fogadja el. Lehet, hogy ez a kisfiú is ilyen. Már csak abból is következtetek rá, mert írod, mással nem igazán kommunikál. Nem mindenki nyitott, lehet, hogy ő sem.

Szóval amiket leírtál, attól lehet teljesen problémamentes a kisfiú.

Ha beszéltek a szüleivel, akkor se úgy beszéljetek, hogy ezek autisztikus tünetek, mert sok nem autista gyereknél is megfigyelhetők ugyanezek a viselkedések.

Én találkoztam ilyen gyerekkel, a családunkban van egy pontosan ilyen kisfiú. Amiket leírtál nála is jellemző volt 2 éves korában: nem beszélt, tartózkodó volt, csak az anyja létezett, fura szokásai voltak, fura mozgása.

Mi is láttuk rajta, hogy valami nem stimmel, de nem szóltunk. Az anyuka 3.5 éves korában végül elvitte nevelési tanácsadóba, mert látta hogy nem fejlődik nagyon, az ő tanácsukra a beszédét elkezdték fejleszteni, és nagyon gyors javulásnak indult. A többi dolgot kinőtte (rossz evés, rossz szokások) és nyílni kezdett más emberek felé. Autizmus jeleit nem fedezték fel nála, pedig 2 évesen mi is azt gondoltuk. Most 5 éves múlt és már teljesen egy szinten van a vele egykorúakkal.

Szóval én azt tanácsolom, hogy várjatok még egy kicsit. Most 2 éves, még nagyon picike, a szülei - mivel elfogultak is -, gondolom még nem látnak nagy különbséget a gyerekük és a többi gyerek között. De ha majd oviba kezd járni, ott egyből feltűnik a különbség, ha addig nem zárkózik fel. Az oviban meg az óvónő biztos fog szólni, hogy nem halad együtt a társaival és javasol majd valami lehetőséget. Még akkor sem késő foglalkozni vele. A fiúkra egyébként is jellemző, hogy később érnek ilyen téren is, tisztelet a kivételnek.

Én tudom mire gondolsz.

Az egyik ismerős gyereke volt fura picinek, de ahogy nőtt, egyre normálisabb lett.

Én egyszer próbáltam szólni a barátnőmnek, de a fejemet szedte le.

Azóta soha semmilyen körülmények között nem mondok senkinek semmit a gyerekéről, magamban tartom a véleményemet. Ez az ő bajuk, nem az enyém.

Szerintem te se mondj semmit, mert esetleg vérig sérted, akkor is, ha igazad van.

Nem a te gyereked, ergo nem a te gondod.

Mellesleg ez a kaja-járás-beszéd kérdés mind megoldódhat később.

2 évesen még sok gyerek eszik pépeset, sokan válogatósak, alig esznek.

Sok 2 éves még egy hangot sem mond.

És hát a járás is 3 év felett alakul ki "tökéletesre".

Az is, hogy a szüleihez ragaszkodik, teljesen normális jelenség.

És a puszit-nem-adás is.

Én gyerekem nagyobb, mégse ad puszit senkinek, egyszerűen ő azt utálja.