6éves kisfiamat hogyan tudnám leszoktatni a csunya beszédről? Hiába szólok rá ha csunyát hallok a szájából nem használ, ha ráhagyom az sem hat!

Én valószínűleg nem verekednék emiatt.

Ellenben megbeszélném vele, ha kell 101szer is, hogy miért nem, esetleg mit lehet helyette mondani, ha dühös, türelmetlen stb.

Inkább a kedvezmények megvonásával operálnék: pl. "ha most fél órán belül még egyszer rád kell szólnom a B betűs szó miatt, akkor nagyon sajnálom, de a mai fagyizás elmarad. Csúnya dolog ez, borzasztóan szégyelném magam, hogy az én nagy fiam ilyen csúnyán beszél- ezért akkor megyünk majd, ha x ideig (napig stb.) nem kell rád szólni és végre leszoksz erről a buta és igénytelen szokásról."

Igaz az én fiam még csak 4,5 éves, de nálunk is az utolsó hozzászóló módszere válik be (sajnos apósomtól és apámtól hall olyanokat, hogy csak na).

Ha csúnyát mond, akkor megkérdezem, hogy mit mondtál? Erre már válaszol is, hogy butaságot. Ezt már 1000szer megbeszéltük, hogy ezek csúnya szavak, ilyeneket nem szabad mondani, a papik is butaságot beszélnek néha, de nem szabad őket utánozni. Már rájuk szól, ha olyat mondanak, hogy Papi butaságot mondtál. Az oviban is sok kisgyerek beszél csúnyán, de az óvónők nagyon jól kezelik, megbeszélték velük, hogy mit szabad és mit nem szabad mondani, "tanítottak" is nekik "káromkodásokat".

A kutyafáját neki.

Azt a paszta cipőpaszta.

Fűzfán fütyülő rézangyalát.

Irgum-burgum.

Szedte vette teremtette...

És társaik.

Először is megbeszélni, hogy milyen csúnya dolog így beszélni, így nem beszélünk, így a buták beszélnek, stb. Tehát hogy tisztában legyen a dolgokkal, hogy mit szabad és mit nem.

Aztán pedig kitartóan és hosszú távon nem tudomást venni róla. Nálunk ez jött be.

Hiába tudják, hogy nem szabad így beszélni, hiába mondja az ember, hogy "rácsap" a szájára, hiába minden, úgysem fognak róla leszokni. Mi is megjártuk ezzel a hadak útját, ahogy elkezdte a fiúnk az óvodát és hosszú távon az vált be, hogy nem veszünk róla tudomást. Eleinte még nem ért semmit, de aztán azt vettük észre, hogy egyre kevesebbet és egyre kevesebbet mondogatja. És most már csak ritkábban ejt el egy-egy csúnya szót.

Az első az volt, hogy elmagyaráztam mit mondhat "káromkodásképp", pl a macska rúgja meg, a manóba stb...

Másodjára észre sem vettem mit mond...

Harmadjára a szájára csaptam, mert nagyon csúnyát mondott.

Nálam ezek a fokozatok vannak, valamelyik szokott használni.

Mi nem káromkodunk itthon, máshonnan hozza.