Csak engem akaszt ki, hogy mindig felül akar kerekedni? Mire jó ez?
Sziasztok!
Előre is elnézést a kifakadásért, de már a hócipőm tele van sógornőmmel. Igazándiból nem kérdést akarok feltenni, csak kiírni magamból a dühömet, és más hasonló sztorijait is szívesen fogadom!
Kisfiam most decemberben volt két és fél éves. Az ő fia most 9. Bármit mesélek a gyerkőcről anyósomnak (hétvégén mindig együtt a család), ő mindig nagyobbat mond, és úgy állítja be a Bencét, mintha korához képest le lenne maradva.
Pár példa:
1. A mi kisfiunk 3 hónaposan fordult oldalra, az övé akkor már hasról-hátra, hátról-hasra
2. A mi kisfiunk elmúlt 5 hónapos, amikor egyedül ült, az övé már 4 hónaposan etetőszékből evett
3. A mi kisfiunk 1 évesen indult el, az övé 9 hónaposan
4. Mi most, tavaszra akarunk neki venni egy biciklit, az övé 2 és fél évesen már kétkerekűn biciklizett
....és még sokáig sorolhatnám! Nagyon kiakasztó, hogy ez minden hétvégén így van. Én nagy konfliktuskerülő vagyok, és férjemnek sem akarok panaszkodni, de zavar ez a helyzet! :(
válasza: válasza:lehet ő meg azért kontráz mindig rád mert unja, hogy mindig dicsekszel ;)
beszéld meg vele, nem kell veszekedni, egyszerűen csak mond neki, hogy rosszul esik, hogy kérkedik.
Igazándiból az ülős sztori az úgy volt, hogy egy közös ebéd alkalmával a mi kisfiunkat a férjem fogta az ölében, úgy etettem, erre föl mondta azt, hogy bezzeg az övé. A biciklis eset történt most legutóbb, az pedig úgy nézett ki, hogy mondták, hogy az ő nagyfiuk már a hetedik biciklijét fogyasztja el. Én meg mondtam, hogy mi most tervezzük az első bicikli vásárlást, és ugye rögtön jött a hencegés, hogy az övé már két és fél évesen blabla. Hosszú lett volna minden sztorinak az előzményét is leírni, ezért összefoglalóan írtam azt, hogy ha anyósomnak mesélek. (Ez a leggyakoribb. Vele sosem beszélget senki, ezért szoktam én kiülni vele a konyhába, és ott megvitatjuk az aktuális történéseket. Sógornőm pedig bentről nyilván fülel, és piszkálódik):)
De érdekes meglátás, lehet hogy ebben is van valami! Igyekszem odafigyelni. Köszönöm a válaszodat, természetesen ezt is 100%-osra értékelem! :D
válasza:Erről az a véleményem, hogy az szokott rettentően dicsekedni, és hangoztatni a saját meg a gyerek tökéletességét, aki kompenzál.
Akinek minden rendben van a gyerekével, az nyugodt szívvel elismerheti a hibákat is, vagy ha valami nem úgy ment mint a nagykönyvben, hiszen az idő őt igazolta.
Ha együtt a család, mindenki hallja, ők mit szólnak? Anyósod, férjed? Lehet hogy őket is zavarja, csak mint te, nem akarják szóvá tenni.
válasza:A választ neked is nagyon köszönöm, ment a zöld kéz! :) Sógornőmnek nagyon kijárna már, hogy valaki úgy istenesen beolvasson neki, mert nagyon elszaladt vele a ló, csak sajnos én ehhez túl gyáva vagyok. Nem szeretek konfliktusba keveredni, veszekedni, másokat kioktatni.
Haragszom is magamra, amiért ilyen vagyok. :(
válasza:"Sógornőmnek nagyon kijárna már, hogy valaki úgy istenesen beolvasson neki"
Látod, ez a te bajod. ;) Nem bántásból mondom. Nem tudsz röhögni magadban a buták dicsekvésein. Amíg arra vágysz, h bárcsak tenne igazságot valami/valaki, és amíg bosszúvágy vezet téged, addig ingerelni fog téged a dicsekvése. ;) Az élet éppen erre tanít téged most evvel a relációval.
Figyelem: nem arról bszélek, hogy nem kéne megvédeni magunkat. Dehogynem. Csak nem így! A bosszúvágy nem megoldás.
Az önvédelemben fő szabálynak tartom, hogy a lehető legenyhébb legyen. Adott esetben, nagyon ritka esetekben ez igen durva is lehet, amennyiben nincs más választás. Pl. élethalálharcban, mondjuk egy medve megtámad téged, akkor öld meg! Ezt én mondom, aki szó szerint még a legyet se vagyok hajlandó lecsapni - feleslegesen!
Na de gondolj bele... hányszor vagy kénytelen ölésssel védekezni...? A legtöbb ember sose kényszerül efféle önvédelemre, pl mert nem vesz részt háborúban mint olyanban (Afganisztánra gondolok például), vagy mert nem találkozik medvével.
Akkor hát...? A lehető legenyhébb védekezés az esetek 90%-ban abból áll, hogy ott hagyod a 3.14csába, aki rád támad, vagy röhögsz magadban az alaptalan dicsekvésein. Nem mondom, h mindig képes vagyok magamban mosolyogni ezen, de ezen többnyire igen, mivel pitiáner butaságnak tartom az olyat. :)
Sok esetben megteheted, h otthagyod. Azt is megteheted, h a dicsekvéséért röhögsz rajta magadban- ez olyan kis stílű dolog ,hogy egy értelmetlen gyerekversenyt hajkurászik. :))
Ha a sógórnőd ismerné a gyermekpszichológiát, és kellő gyakorlati érzéke is lenne a kisgyermekneveléshez, akkor tudhatná, hogy a kisgyermekek és csecsemők egymástól részben eltérő SORRENDBEN(!) fejlődnek, ami normális esetben nem jelent egymáshoz képest se előnyt, se hátrányt. :) Tehát az egyik gyerek előbb jár, de a másik meg előbb lesz szobatiszta, és/vagy előbb kezd el beszélni, stb... (Bajt csak az jelent, ha határidőre nem jelenik meg adott fejlődési fázis, pl valaki 4 évesen még meg se szólal, vagy pl már 5 éves és még nem szobatiszta egyáltalán.)
Épp elég sok dolog van, ami képes feldühíteni minket, embereket. Minek tetézni pitiáner marhaságokkal? :)) Nemde? ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!