Normálisak ezek az érzések a 2. gyerek előtt?
Kisfiam 3 hónap múlva lesz 5 éves, nagyon jó a kapcsolatunk. Eljött az idő, hogy legyen testvére, mert nem szeretnénk, ha egyedül lenne.
Ugyanakkor fura érzések kavarognak bennem, mert szeretnék is babát, meg nem is. Nem érzem azt, mint az első gyerek előtt, hogy jajj, de nagyon szeretnék már gyereket. Most minden olyan jó, és nehéz elképzelni a jövőt, ha itt lesz egy pici baba. Nem tudom, hogy jó lesz-e a kisfiamnak, aki már megszokta, hogy Ő van a középpontban. Nem tudom, hogy én mennyire tudok két gyerekkel foglalkozni. Nem akarom, hogy a kisfiam háttérbe szoruljon. Ugyanakkor már "nagy" fiú, nem igényel annyi figyelmet, hiszen már egyedül is játszik, vagy jól elvan az apukájával. Szóval, sok furcsa érzés kavarog bennem. Szeretnék újra babázni, látom magam előtt, ahogy a kisfiam a kezében tartja a csöpp kistesóját, de mégsem azt érzem, mint első gyerek előtt.
Normális? Ti hogy éreztetek, amikor a 2. babát terveztétek?
válasza:Köszönöm a választ!
Mi egyébként tervezzük, mert most is éppen az ovuláció napjára tervezzük az együttlétet. Tehát úgy próbáljuk időzíteni, de mégsem vagyok biztos magamban, vagy nem is tudom, hogy mit akarok. Jó lenne egy jövőbe látó szemüveg! :)
válasza:Nézd! Én második gyerek vagyok. Van egy bátyám. Szeretjük egymást. Anyum mindig meséli még a mai napig hogy a testvérem féltékeny volt. Azonban úgy gondolom hogy ez teljes mértékben a szülőn múlik. A szüleim jobban is csinálhatták volna. Ha beszéltek ketten a fiatokkal hogy jön egy kis tesó , de őt ugyanúgy szeretitek.
A baba ideje alatt sem szabad őt elhanyagolni. Amíg te babázol addig vele apa foglalkozik aztán váltás. csak meg kell találni a módját. Menni fog az!
válasza:Hasonló a mi életünkhöz...
Két gyermeket terveztünk anno. A fiam születése után azt mondtam, többet nem akarok. :-)
3 éves volt, amikor a férjem először felhozta a tesó témát. Aztán nehezen, de meggyőzött. Ugyanezek az érzések kavarogtak bennem is, annyira "tökéletes" volt az életünk hármasban. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lenne, ha érkezne egy baba az életünkbe. Ráadásul a kisfiam elég anyás, mindenki azt mondta, nem kell neki kistesó, mert meglátom, milyen gondban leszek akkor. Egyedül a férjem mondta, hogy de kell. Ő tipikusan a "lassú víz partot mos" típus, így 4,5 éves volt a nagy, amikor megszületett a kicsi.
Most 15 hónapos múlt a kislányom, és azt mondom, így tökéletes a család. Hihetetlen, mennyire imádják egymást, mondjuk tényleg oda kell figyelni az elején, nehogy a nagy sérüljön.
válasza:Olyan jó olvasni ilyet :) Pont mintha magamat olvasnám, ugyanez..... csak az én fiam 1,5 éves. Terhesség előtt mindenképp 2 gyerket akartam. De így most én is bizonytalan vagyok. Egész jól kialakult a napirend, én is regenerálódtam, bár még lenne mit. :) És most újra előről mindent, ráadásul már nem lenne ennyi időnk a fiamra. Szépen le tudunk ülni játszani vagy menni ide-oda, két gyerekkel már nehezebb, mert két felé szaladnak :) vagy nem?
Nekem nincs tesóm, így nem tudom milyen ha van.
válasza: válasza:Akkor beszéljük :)
Nem tudom mikor megszületne a második, mennyi időm jutna az akkor már nagyra :)Meg ha megyünk valahová akkor is két gyerek után figyelni, rohanni stb. Most a fiam imádja a közértet, jól viselkedik, de van, hogy bizony pakolni akar és nem mindegy mit :)..... ok rászólok stb. de ha egy másik is velem van, akkor már nehezebb kétfelé. Jó persze van apuka is, de nekem is meg kell bírkóznom egyedül is a feladattal. Nem is beszélve a közlekedésről. Most mi még babakocsizunk (20 hós) így ott elücsörög a buszon, de ha lesz mégegy akkor a babakocsival leszállni plusz a naggyal, bár ritkán utazunk most is, és csak alacsonypadlóssal.
Hát bennem a két gyerekkel való hétköznapi élet kivitelezése a nagy kérdés :)
válasza:ja és itt írta is valaki, hogy a nagyobb ne sérüljön. Hát ez az, hogy azt biztos nagyon nehéz, hiszen kevesebb az idő, kevesebb a türelem, a fene tudja.
Szerintem azért gondolkodunk így mert nem állunk készen a másodikra. De szerintem ahogy telik az idő annál nehezebb lesz, hiszen a nagyobb még nagyobb lesz és nem lesznek közös dolgaik. Más játékok érdeklik majd, már lehet nem a homokozó fogja érdekelni, úgy meg még nehezebb lehet. Ha kicsi a korkülönbség még hasonló az érdeklődési kör és nem babysitter a nagyobb.
Igen, én is féltem a nagyot, mert elég anyás, és hát én is imádom Őt. A mai napig engem igényel pl. az esti alvásnál is. Nálunk nem úgy megy, hogy jó éjt és kimegyek a szobából. Ott "kell" vele lenni, ezt igényli. A kiságy mellett ülök, Ő fogja a kezem, vagy kéri, hogy tegyem oda a fejem és átöleli a nyakam. De ez nekem nem baj, én is szeretek így aludni. Örülök, hogy még ennyire igényel. Nem sokáig tart már ez az időszak. :(
És ha lesz egy csecsemő, akkor félek, hogy sokszor vissza kell utasítanom, most nem tudok menni kisfiam, pelenkázok, most nem alszok veled, mert az öcsit/hugit kell altatni, szoptatni, mittudomén.
De húzni se akarnám, mert mi se fiatalodunk már. Én 34, férjem lassan 40. :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!