Hogyan alszik el, hogyan altatod 4-5 éves gyereked?

Egy szobában vannak a 7 éves bátyjával, fél 9-kor lámpaoltás, puszi, betakarom őket és kész. Persze beszélgetnek még vagy fél órát :)

Amúgy sosem altattam egyik gyerekemet sem, mert egyszerűen nem igényelték. Amikor valami nyűgjük volt, akkor persze megnyugtattam őket, de hogy ringassam őket, sétálgassak velük, énekeljek nekik vagy ami a leggázabb, hogy csavargassák a hajamat vagy a mellbimbómat!!! (ilyet is hallottam már), soha fel sem merült!

Persze rá lehet fogni arra, hogy szerencsém van mindkét gyerekkel, de meg lehet nézni később azokat a szülőket, akik angyali mosollyal végzik az említett ceremóniákat, amíg kisbabáról van szó, de 1-2 év múlva szinte mind panaszkodik, hogy milyen fárasztó az altatás...

Hát ezer szerencse, hogy vannak a világon ilyen tökéletes édesanyák is, akik meg vannak róla győződve, hogy ők csináltak valamit k. jól, ezért alszik a gyerekük tökéletesen és egyedül, mint a kisangyal.

Szerencséjükre fingjuk nincs, és el sem tudják képzelni, hogy vannak másmilyen gyerekek is, akiket bizonyára a hülye szüleik nem hagynak nyugodtan elaludni, és feszt tukmálják rájuk a segítséget, hogy még véletlenül se aludjanak el egyedül, mert ők imádnak minden este a gyerek mellett posztolni, majd éjjel ötször megismételni.

Ja, igen lehetne trenírozni is őket, hadd bőgjön a nyomorult, de legalább egy hét után megtanulja, hogy alszik és pungtum.

Szerencsétlen tökéletlen hülyék még a mellen altatást is bevetik, pedig az aztán a hülyeség csúcsa, a gyerek még 30 évesen is úgy fog elaludni.

De legalább ŐŐŐŐŐŐ tudja, hogyan kell, a többi mind egy elvetemült barom!

Nyilván vannak extrém esetek, de azért ha józan ésszel belegondoltok: ha egy baba minden minden este ölben alszik el, akkor tök jogosan igényli azt később is!

Senki sem mondta, hogy hetekig sírni kell hagyni!

Nálam pl. ez úgy volt, hogy játék-tisztábatevés-szopi-büfi után, amikor láttam a kisfiamon, hogy álmos, akkor beraktam a kiságyba, kicsit simiztem a hátát, kicsit duruzsoltam, hogy most alvásidő van, majd eljöttem mellőle. Pár percet még nyűglődött (de nem sírt!), ilyenkor nem mentem oda hozzá, hanem hagytam, hogy megnyugtassa magát, majd ált. 5 perc múlva már aludt is.

Ha valami baja volt, akkor természetesen odamentem hozzá és megnyugtattam, de egyébként hagytam egyedül elaludni.

A rokonságban egyszer megkaptam, hogy ez milyen szívtelenség, mert ha nyöszörög a baba, akkor baja van. Szerintem meg sír, ha baja van, a nyöszörgés pedig legtöbbször magától megoldódik, viszont ha akkor odamegyek, akkor kizökkentem őt a saját ritmusából és már kész is a későbbi elalvás-probléma...

Ezt nem támadásnak kell venni, csak leírtam, hogy nálunk hogy van.