Ugye jobb helye van egy gyereknek a bölcsiben mint a nagymamával?

Ha magamból indulok ki, akkor én a anyukámnál- azaz a nagyinál hagynám a gyerekemet, és nem vinném bölcsibe.

De monduk anyukám nyugdíjas ovonéni, nagyon ért a gyerekekhez, tutira szivesen elvállalná, de igazából nem lesz rá szükség, mert inkább én is itthonmaradok vele gyesen. Nekem is 2éves bölcsiskorú a legkisebb gyermekem.

Hűű, na itt aztán jól egymásnak estek páran, és a lepontozgatással sem bántok csínján...

Hagy világítsam meg a sztorit egy másik szemszögből. Amikor anya, aki addig mindig ott volt, akie mindig lehetett számítani, aki első mukkból rájött, hogy mit is szeretne a pici, aki megpuszilta a bibiket, aki ölelgette a picit, amíg a lázát csillapította, hogy enyhébb legyen a fájdalom, aki etetett, altatott, játszott a kicsivel és minden nap minden órájában kéznél volt, na az az ember fogja magát és elmegy. Dolgozni, bármit is jelentsen az egy gyereknek, bölcsis korában nem érti, hogy az miért is szükséges. Ha otthon marad eközben mamával, akkor megcsaltnak, elhagyottnak érzi magát. Ilyen esetekben a gyermekek gyakran dühösek, haragudnak az anyjukra, mert az "cserben hagyta" őt. És hiába mondja anya, hogy azért kell, hogy neki jó legyen az élete, ő ezt nem látja át. Ezzel szemben ha beadja az anyuka bölcsibe, akkor agyerek látja, hogy más gyerekeket is otthagy az anyuka, más anyuka is elmegy dolgozni. Így máris látja, hogy ez a természetes, ez az élet rendje. Ez persze az igazán anyás gyerekekre vonatkozik. Ha a nagymama egyébként is napi szinten sok időt töltött a gyerekkel kettesben, akkor nem érez törést a kicsi. De ha ez nem áll fenn, akkor igenis jobb helye van a kicsinek a bölcsiben, mert az anyukájához fűződő viszonya nem törik meg bizalmilag.

És azzal én is vitatkoznék, hogy mennyire játszanak együtt a gyermekek. A gyerekeket meg kell tanítani játszani. Akit az anyukája megtanít játszani más gyermekekkel, azok a gyerekek igenis más gyerekekkel fognak játszani bölcsődés korukban is és szociálisan fejlettebbek lesznek. Az én majdnem 3 évesem sosem volt bölcsis, de mindig gondoskodtam neki gyermek társaságról, és megtanult más gyermekekkel játszani. Ezáltal ha boltban meglát egy másik gyereket egy játékkal a kezében, akkor is rácuppan, és egyből társalogni kezd arról, hogy melyiküknek milyen játéka van otthon, majd 4-5 kérdés feltétele és 2-3 saját élmény előadása után kölcsönkéri a játékot. Ezt 2,5 éves kora után egyedül csinálja úgy, hogy még csak hozzá sem szólok. Jó a társaság a gyereknek.

És ha ilyen szintű bizalmam lenne a nagymama iránt, akkor meg sem fordulna a fejemben, hogy rábízzam a gyerekeket. Csak akkor lehet rábízni, ha 100%-ban bízol benne, ha a módszereitek, és elvárásaitok egyformák.

Én bölcsi párti vagyok. Én is jártam és nővérem is. Most a kis fiam fog ugyan abba a bölcsibe járni ahova anno mi :)

Én szeretném,hogy végre gyerekek között legyen. Amúgy sincs még tesó és úgy gondolom,hogy ott legalább szocializálódik és meg tanulja,hogy nem csak ő van. Szerintem olyan anyuka ne adja bölcsibe a gyereket akinek elve negatív érzései vannak ezzel kapcsolatba! Nekünk orvos,védőnő és anyukám is javasolta és én is pozitívan állok hozzá. Azt már meg sem említem,hogy 28 ezer forint gyes semmire se elég szóval megyek dolgozni.

20 hónapos

Gyerekfüggő abszolút szerintem az is, hogy pl 1,5-2évesen kell-e egy kicsinek gyerektársaság vagy nem.

Nekem elsőszülöttemnek abszolút nem kellett- elég volt neki tesóm gyerekével és barátnők gyerekével töltött idő. 3,5éves volt mire oviba ment- de megszenvedtük az első évet, és ha mégegyszer csinálnám, akkor csak középsőba adtam volna, mert onnan éreztem rajta, hogy mostmár minden oké vele. Utálta a kiscsoportot, állandóan sírt... nagyon sajánltam, csak az ovonénik bíztattak, hogy ez a következő évben is így lenne, mert én ki is akartam iratni őt. Középsőbe meg úgy ment szeptemberben a következő évben, olyan nagyon kiegyensúlyozottan, természtesen, mintha mindig is oviba járt volna. Szóval neki elég lett volna 4,5éves kortól a nagy társasági élet.

A középsőm sem volt bölcsis, ő is az ovit kezdte, de neki ott volt állandó játszópajtásnak a nagytesó, és ő már várta a kiscsoportot és szereti. Úgy érzem rajta, hogy 2évesen még korai lett volna neki a bölcsi, de a kiscsoport jókor kezdődött nála.

A legkisebbem 3hét mulva lesz 2éves, és rajta gondolkodok, hogy szeptembertől mehetne bölcsibe, mert őt úgy látom, hogy a nagytesók biztosította állandó gyerektársaság mellett hamarabb felnőtt és hamarabb igényli a gyerektársaságot. MIkor a két nagyobb oviban van, akkor olyan kis elveszett. Én persze örülök, hogy van olyn időnk, amikor csak vele is lehetek, de lehet hogy neki ez nem elég. SZóval ő lehet bölcsis lesz. Majd meglátjuk.

Én nem félnék egyébként annyira a nagyitól sem, ha le tudsz vele ülni, megbeszélni a feltételeket, akkor nem hinném, hogy olyan óriási hátrányt szenvedne a picid, hogy a mamival van még egy ideig napközben. (ez a mami biztosította nagy szereteti is nagyon fontos a kicsidnek, szerintem! :)) HIdd el, hogy ha csak ovis lesz, akkor is 1-2hónap alatt megtanulja az ottani szabályokat és megbarátkozik a gyerkekkel is, és beilleszkedik akkor is!