4 éves Kisfiam elkezdett dadogni. Biztos, hogy nem élettani, hanem traumás dadogás. Volt, Aki mar volt ilyen helyzetben es pszichológus segítségével sikerült megoldani a problémát?

Szia!

Az én kisfiam 3,5 éves. Egyszer inden előzmény nélkül hirtelen elkezdett dadogni. kiderült, hogy az oviban bántotta az egyik gyerek. Ezt sikerült megoldani. Ezen túlmenően olvastam, hogy a beszédfejlődésnek is van egy ilyen szakasza, amikor az értelmi képességük nő, de szavakban még nem tudják magukat kifejezni. Pár hét vagy akár egy hónapig is eltart, nem szabad észrevenni, türelmesen ki kell várni, hogy kimondja amit akar. Én így tettem 3 hét alatt elmúlt, és utána tényleg észrevehetően ugrásszerűen gyarapodott a szókincse, szépen beszél és olyan összefüggéseket hoz fel, hogy néha a szám is tátva marad. Lehet tehát hogy a kettő okozza ezt, valami rossz történt, nem kell nagy dologra gondolni és fejlődik együttesen. Egyébként ilyen kis korban nem is igen érdemes pszichológushoz vinni, logopédus pedig még nem foglalkozik vele. Türelem és beszélgess sokat vele, hátha kiböki mi bántja.

Szia!

Nagyon jó a pszichológus de csodát ne várj! Annyit csinál, hogy nagyon alaposan kikérdez téged a családi kapcsolataitokról, az otthoni légkörről. Beszélget a gyerekkel, játszik vele, szerepjátékokat, pl: ahol ő az anya, apa, majd a gyerek, ahol az óvodában vannak, stb... ezekben azokat a tanult szerepeket fogja vissza adni, amit a környezetében lát és hall, és kibukkanhat a probléma. Rajzoltatja, gyurmáznak, hiszen a rajzokban is megjelenik az amitől vagy akitől a gyerek fél! Ezeket te is meg tudod otthon tenni egy kis oda figyeléssel, rengeteg játékkal. Egyébként az első válaszoló vagyok. Az én kisfiam sem úgy jött haza, hogy bántották. Láttam, hogy fel van püffedve a szája, és hallottam hogy egy nagyobb gyerek újságolta a nagyijának hazamenéskor, hogy a csoportban lévő fogyatékos gyerek bántott valakit. Az óvónő csak annyit mondott, hogy a kisfiam elesett, amit már tudtam, hogy nem igaz, ő az akit bántottak. Nem volt súlyos a fogyatékos kisfiú csak dobálta a játékot, és pont őt találta el. A gyerek nem mondott semmit, hiába kérdeztem. nem erőltettem, sokat játszottunk és este a közös fürdésnél mondta el nagy nehezen, hogy őt ki bántotta. És megdöbbentő, hogy ez benne olyan fusztrációt keltett, hogy azt mutogatta dühösen a párnát erőteljesen püfölve, hogy hogyan fogja ezt vissza adni. Hagytam adja ki a dühét! Ezért mondtam, hogy te is ki tudod deríteni, hiszen ha foglalkozol máskor is a gyerekeddel, neked hamarabb fog megnyílni mint egy idegennek, úgy hogy szerintem nem elég pszichológus ilyen kis gyereknél, neked is tenni kell, hátha kettőtök közül valakinek megnyílik.

szia! Pszichológus, azonnal! (bocsi, nem bántásból, de nem is értem, h eddig miért nem vitted?) Ha rákeresel a neten, akkor mindenhol azt javasolják, h pszichológushoz kell vinni a gyereket (ha tutira nem élettani dadogásról van szó). Márpedig 4 évesen már nem igen, hiszen 2-3 éves kor között beszélünk élettani dadogásról.

Az én kisfiam is 4 éves és Ő is augusztusban kezdett el dadogni (szinte egyik napról a másikra).

Én 1 hétig bírtam nézni/hallgatni a szenvedését és azonnal segítséget próbáltam szerezni. Először egy logopédussal beszéltem, és Ő ajánlott egy pszichológust, aki konkrétan dadogó gyerekekkel foglalkozik. Mivel augusztus eleje volt és javában szabadságon voltak még, így azt a választ kaptam a pszichológustól, hogy hívjam 2 hét múlva. Na, azt nem kívánom senkinek. A legrosszabb, amikor tehetetlen vagy és látod, ahogy a gyerek szenved. A kisfiam görcsösen dadogott, tehát nem ismételgette a szótagokat (pl: mi-mi-mikor), hanem már a szó legelején elakadt, szinte görcsbe rándult az egész teste (mmmmmmm mikor) közben rángatta a szemeit is, szörnyű volt. És ráadásul már 1 éve beszélt szépen, folyamatosan.

Találtam egy logopédust, aki augusztus közepén azonnal fogadott minket. Nagyon kedves, aranyos volt, de sajnos sokra nem mentünk vele, sőt kisfiamnál kialakult a beszédtől való félelem is. 2 napig konkrétan meg sem szólalt!!! :( Ez volt a mélypont!

Végre eljött aug. vége és újra felhívtam a pszichológust, akitől megkaptuk az első időpontot. Ilyen esetben mindig a szülőkkel beszélget első találkozásnál és mindenről "kikérdez". Egészen addig kell visszamenni, h egyáltalán tervezett gyerek volt-e?

2. alkalommal már a kisfiamat vittem hozzá és megkezdődött a játékos terápia. Sokat játszottak, néha rajzoltak/festettek. Már az elején úgy saccolta a pszichológus, h kb. 1 évig fogunk hozzá járni (heti 1 alkalom) mivel súlyos a fiam dadogása. Egy világ omlott össze bennem.

Ehhez képest 25 nappal később a kisfiam újra szépen beszélt. Igaz, sajnos 3 napig, mert utána történt valami és újra elkezdett dadogni. De pár nap múlva ismét elkezdett újra olyan szépen beszélni, mint régen és azóta nem dadog (kopp-kopp-kopp). Tehát 2 hónap alatt leküzdötte !!! Még a pszichológus is azt mondta, hogy a kisfiam az első a 10 éves praxisa alatt, aki egy súlyos dadogásból ilyen rövid idő alatt kijött!!! Nagyban az is hozzájárult a sikerhez, hogy időben elkezdtük a foglalkozást. Végül dec. közepéig jártunk hozzá, de már nem kellett hetente, csak ritkábban.

Rengeteget köszönhetünk neki, pszichológus nélkül nem tudom, hogy ma hol tartanánk! Senkinek nem kívánom azt a 2 hónapot! Azóta is nagyon figyelünk és próbálunk sokat beszélni a kisfiúnkkal, ha látjuk, h valami nem oké (nagyon érzékeny és az oviban sajnos könnyen megesik, hogy "megtalálják" ) Azóta mi is sokat játszunk itthon olyan játékot, aminek a segítségével le tudja vezetni a felgyülemlett feszültséget. Muszáj, hogy kijátssza magából a stresszt. Vettünk kis katonákat, harcolunk, legyőzzük a gonoszokat, kardozunk...stb. Ettől nem vadul el, nem lesz agresszív, de kell, hogy kiengedje a gőzt, az elfojtott agressziót.

Nálatok lehet sejteni, hogy mi a baj? Lehet, hogy Őt is bántották az oviban? (esetleg haláleset, vagy más hasonló, ami traumát válthatott ki nála)

Én azt tanácsolom, hogy keress minél hamarabb pszichológust, a legjobb lenne olyan, aki direkt dadogókkal foglalkozik. Ő tehet a legtöbbet és utána már Ti is tudni fogjátok, hogy otthon mit kell csinálni!

Nagyon átérzem a helyzeted és nagyon remélem, hogy gyorsan túlestek ezen a rémisztő időszakon és a kisfiad újra úgy fog beszélni, ahogy korábban!

Minden jót!

Írj ide, ha bármi változás történt!!!

Remélem lesz megoldás....a pszichológus elkezdi a probléma gyökerét kezelni, de a dadogás mint tünet, talán enyhíthető közben. Éneklés, mondókázás, verselés beválhat.

Szurkolok nektek!

szia!

Kiváncsi vagyok....Mi a helyzet azóta???