3 vagy többgyerekes anyukák, hogyan oldjátok meg a lelkifurdalást?

Nincs lelkiismeret-furdalásom

Fiaim 6 és 3 évesek,lányom 8 hetes

Most szünetben míg 3 évesem alszik délután,nagyfiammal sakkozok,festünk,tanulunk..stb amire időm és a lányom engedi

Kisebb fiam apás,így nemsokat játszunk kettesben..inkább családosan

1-Es vtam

Nem tudom, miért kellett a második válaszolót lepontozni... 3 gyerekem van, 5,3 és másfél évesek. Egyetértek azzal, hogy nem kell a gyereket szórakoztatni, mert remekül eljátszanak maguk, illetve a tesókkal közösen. Természetesen minden nap csinálunk valamit közösen is, illetve általában (ha nem is minden nap egyformán) jut külön-külön is idő mindegyikükre, ha mást nem, hát egy beszélgetés erejéig. De senki nem lesz attól jobb szülő, hogy non-stop a gyerek kívánságát lesi. Aztán meg jön a gyk-ra panaszkodni, hogy még enni vagy hajat mosni sincs ideje.

A két nagyobbom épp a fiam szobájában játszik a karácsonyra kapott autópályával, immáron második órája. Most menjek föl és zavarjak bele? Hallom a hangjukat, elmélyülten és örömmel játszanak, semmi szükségük rám. A legkisebbem meg épp csapágyasra hajtja a hintalovat és közben énekli, hogy hinta-palinta. :-) Neki se kellek most, akkor minek telepedjek rá? Kávézom és lazítok. Törődöm a gyerekeimmel, imádom őket, de nem telepszek rájuk. Ha hívnak, megyek, ha szükségük van rám, ott vagyok. Ez pont elég.

Hogy a kérdésre válaszoljak: nincs lelkifurdalásom. Lehet, hogy belőlem valamivel kevesebbet kapnak, mint ha nem lenne testvérük, viszont tapasztalatból tudom, hogy a testvér a legszebb emberi kapcsolat, aki testvért kapott, annak a legtöbbet adták a szüleik, ami adható.

Az a baj, hogy három gyerekre egyszerűen már nem lehet ugyanúgy figyelni, és hiába mondják azt anyukák, hogy ők aztán mindenkit ugyanúgy szeretnek, mindenkivel egyformán bánnak, a valóságban külön pszichológiája van annak, hogy mekkora különbségeket tesznek a szülők a gyerekek között - még akaratlanul is.

Mi is hárman vagyunk, az unokatesóim is hárman vannak, és sok háromgyerekes családot ismerek még, ahol mindig van egy "elhanyagolt" gyerek, sőt emiatt vizsgálják a középső-szindrómát. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szülők nem akarnának ugyanúgy foglalkozni a gyerekkel, csak hogy nem tudnak, nem véletlenül vannak tele a pszichológiai előadások olyan emberekkel, akik nem tudják feldogozni, hogy egy-két testvérük mindig "jobb volt".

Nekem is három gyerekem van.

Nem lógok én sem rajtuk állandóan, és ők sem rajtam.

Remekül eljátszanak együtt is, de külön-külön is szoktak, sőt én is játszok velük, amikor csak időm engedi.

Amig a legkisebb délután alszik, akkor szoktunk legózni, meg olyan játékokat csinálni, amit a kicsivel nem nagyon tudunk még. MIndig szemmel tartom őket, hallgatom, hogy mit csinálnak, ha hívnak ott termek- szóval nincs lelkiismeretfurdalásom nekem sem.