Normális a napi harc 3,5 éves lányom, és felnőtt apja közt?
Lányom dacol, néha mérgében rámüt, vagy megrúg, de nem vészesen...én relatíve jól kezelem ezeket a szitukat, illtve ha mégis összekapunk, akkor x idő múlva megbeszéljük.
De férjem szerint ez a megbeszélésdi annyi, mint halottnak a csók, és ha a gyerek megüti, akkor ő visszaüt neki(persze kicsit, de akkoris), ha a lányunk belenyúl a tányérjába, akkor ő is az övébe, stb...
Sztem ez nevetséges, és elkeserítő, ugyanúgy viselkedik, mint a 3 éves gyerekünk, és az agresszió, csak agressziót szül, de a férjemet nem tudom meggyőzni, lassan napi szintű konfliktusok vannak, amik persze átnyúlnak másnapra is, mert a lányom is sértődött, és az apja is, és persze este kettőnk közt is dúl tovább, mert elmondom neki a véleményem, mire kipattan a forradalom...nem tudom mit csináljak, de annyira rossz, teljesen tehetetlen vagyok...mi lesz így később???
Meg kéne beszéljék a dolgokat, de a férjam nem tud "leereszkedni" a gyerek szintjére, őrület ezt látni...
válasza:Én nem pontoztam, sztem vki csak úgy brahiból csinálja, mert a többieket is lepontozta...
Amúgy eszméletlen sokat javult AZONNAL a helyzet, mióta magyarázgatom a dolgokat a férjemnek, meg mióta rájöttem, hogy néha akkor is a férjem mellé kell állnom, ha épp nem értek vele teljesen egyet, mert a gyerek akkor elfogadja a "nem"-et, és hamarabb megnyugszik...
Erről mit gondolsz? Szted jól teszem, ha egy kicsit engedek a férjem javára annak ellenére, hogy belül úgy érzem nincs is igaza? kisebb dolgokban ugyan, de ezt nem érzi meg a gyerek vajon?
válasza:A gyermek, minél kisebb, általában annál jobban érzékeli mások gondolatainak, érzelmeinek a lényegét.
Azonban az, hogy mi módon történik a szülők hozzáállásának hasonlósága illetve eltérése, és hogy milyen módon lépsz ezen hasonlóság elérésére, az már rajtad múlik, és a te lelki feladatod, viselned kell a következményét.
Tehát el kell döntened, legalább időnként alkalmazkodsz-e a férjed nevelési stílusához csak azért, h a gyermek ne érzékelje a szülők ütköző hozzáállását, vagy hogy ez, adott esetben már vajon túlzottan negatív kihatású-e a lelkivilágodra, és ezért mégsem vállalod-e. Némileg dilemma lehet, mivel van, amikor te sínyled meg, h alkalmazkodsz, van, h a gyermek. De nem látom annyira katasztrofális dilemmának ezt, tehát adott helyzetben érezz rá. Javaslom, ne szélsőségesen tedd és ne minden áron. Ha épp úgy érzed, alkalmazkodj a férjed nevelési elveihez, ha meg amúgy, akkor ütközz vele - a gyerek nem lesz lelki beteg, h olykor ütközöl a férjeddel, és ettől még alapvetően kivitelezhető a gyermek nevelése.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!