Normális a napi harc 3,5 éves lányom, és felnőtt apja közt?
Lányom dacol, néha mérgében rámüt, vagy megrúg, de nem vészesen...én relatíve jól kezelem ezeket a szitukat, illtve ha mégis összekapunk, akkor x idő múlva megbeszéljük.
De férjem szerint ez a megbeszélésdi annyi, mint halottnak a csók, és ha a gyerek megüti, akkor ő visszaüt neki(persze kicsit, de akkoris), ha a lányunk belenyúl a tányérjába, akkor ő is az övébe, stb...
Sztem ez nevetséges, és elkeserítő, ugyanúgy viselkedik, mint a 3 éves gyerekünk, és az agresszió, csak agressziót szül, de a férjemet nem tudom meggyőzni, lassan napi szintű konfliktusok vannak, amik persze átnyúlnak másnapra is, mert a lányom is sértődött, és az apja is, és persze este kettőnk közt is dúl tovább, mert elmondom neki a véleményem, mire kipattan a forradalom...nem tudom mit csináljak, de annyira rossz, teljesen tehetetlen vagyok...mi lesz így később???
Meg kéne beszéljék a dolgokat, de a férjam nem tud "leereszkedni" a gyerek szintjére, őrület ezt látni...
válasza:Egyik megoldás sem jó, hiszen a probléma nincs megoldva: a lányod megüt titeket és gondolom másokat is. Ez ennyi idősen már nem fér bele.
Meg kell beszélni vele a dolgokat ÉS meg kell büntetni azért, amit tett. Különben - ahogy a példátok is mutatja - újra és újra meg fogja tenni.
válasza: válasza:A büntetés sose megoldás. Éreztetni kell vele, h nem értetek egyet avval, amit tesz. Ha valaki az ideiglenes figyelemmegvonást büntetésnek tartja, az egy dolog, én nem tartom annak ,de pl azt is be lehet vetni.
Egyébként lehet, h ez nála az ödipusz/elektra komplexus bevezetője, ami természetes dolog ebben az életkorban, főleg 4 évesen.
Mióta jellemző a gyermekre?
válasza:jaj, ne úgy képzeljétek el, hogy naponta megüt, meg ez is olyan, hogy inkább dühébe odalegyint...és általában már kéri is a bocsánatot.
Nálunk kimaradt az 1-2 éves kor körüli hiszti, vagyis volt, de minimális, mostanában kezdődött igazán,kb. 2 hónapja, viszont elég hirtelen, és nagy intenzitással, így a férjem meg van döbbenve, hogy mi történt az "ő kis tündérkéjével" egyik napról a másikra...
Én sem értek egyet azzal, hogy megüssön a gyerek, de az hogy úgy reagáljunk, fejvesztetten üvöltözzünk, és visszaüssünk sztem a lehető legrosszabb megoldás.
Amit szeretnék kérni, hogy ne kritizáljatok, mert azzal nem jutok előrébb, hanem azt mondjátok meg, hogy Ti mit csinálnátok ilyen helyzetben?
Amúgy tegnap beszélgettünk a férjemmel, elmondtam neki, hogy így elveszti a gyerek bizalmát, hát pozitívan fogadta, hát meglátjuk éles helyzetben mi lesz...
válasza:"Természetes folyamat, hogy a gyerek kezet emel az anyjára? Ezt eddig nem tudtam."
Igen, természetes folyamat, kb 3 éves korig, a dackorszakban! Most nem fogok kiselőadást tartani erről, de ha tényleg érdekel mélyebben, kedves beíró, a neten találni anyagot a dackorszakról. Persze jobb, ha szakkönyvekben búvárkodsz a témáról, mert számos bulvár írás kétes realitás értékű.
(Egyébként kisebb korban még eléggé differenciálatlan az emóciók kifejeződése.)
válasza:Dec 22-én, 20:17-est is én írtam. Jómagam vetettem fel megoldási alternatívát, kedves kérdező. Javaslom kipróbálni e hozzáállást.
A lényeg, h 3-4 éves korban még lehetnek "maradványai" a dackorszaknak, ill. elkezdődhetnek a leendő, 3-5 éves kori ödipusz(avagy elektra, nemtől függően) komplexus bevezetője. Mindezek természetes jelenséges kicsi korban, azonban részben változó (pl temperamentumtól függően), h mely gyermek pontosan milyen tünetekkel produkálja, ám van némi átfedés minden ilyen korú megnyilvánulása között.
köszönöm, értem..:)
Legalábbis azt hiszem...:D
Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!