Milyen nevelési módszereket tartotok megfelelőnek?

Milyen problémák vannak pontosan?

Az én lányomnál az vált be, ha megbeszéljük, elmagyarázom. De ha például fáradt, vagy kimarad a napközbeni alvása, akkor ez nem válik be, mert olyankor szinte nem is lehet eljutni a tudatáig, annyira pörög. Olyankor le kell fektetni.

De nekem nagy gondom nincs vele, azt megfigyeltem, hogy melyek azok a szituációk, amiket nehezen visel (pl. sorban állás, várakozás, sok gyerek közt ugyanazt csinálni, mint a többiek), ezeket kerülöm vele. Igyekszem, hogy túl nagy elvárásaim ne legyenek vele szemben, mert szerintem 3 évesen még van ideje mindenbe beletanulni. Próbálok neki segíteni.

Nálunk is vannak nagy ellenkezések. Ez a dackorszak természetes velejárója. Tapogatja a határokat, hiszen okos és intelligens. A feleségem azt ígérgette a gyereknek, hogy összepakolja egy nagy tescos szatyorba a játékait, és felviszi a padlásra. De míg csak ígérgetve volt, hitte is meg nem is. Egyszer még engem is megbosszantott, és én szép komótosan összepakoltam a játékait, azt hiszem 3 kisautót hagytam lent és a többit felvittem a padlásra. Elmondtam neki, hogy ha szófogadó lesz, akkor másnap visszaadom. Ha továbbra is hisztis és szófogadatlan lesz, akkor még másnap sem kapja vissza.

Kisangyal lett és másnap visszakapta.

Néha, ha nagyon ellenkezik, akkor elég csak megkérdezni, hogy "hozzam a nagy szatyrot??"

Amúgy nyugodt, békés típusú apa vagyok, és szeretem a gyerekeket. De kellenek a korlátok, hogy tudja és ismerje a határokat. Hogy mit szabad és mit nem szabad.

Mégis nem tiltani kell valamit, hanem mutatni a helyeset.

Pl: nem azt mondom, hogy NE lépj a sárba, hanem azt hogy kerüld ki a sarat. Azt tapasztaltam, az állító mondatok hatásosabbak, mint a tiltó mondatok. Mert azok ellenkezést váltanak ki. De ha én viszem oviba, akkor esős időben inkább közös megbeszélés alapján gumicsizmát adok rá, és hagyom, hogy a számára mágikusan vonzó tócsákba is belelépjen.

A gyerek néha jó érzékkel direkt bosszant, és ha kijössz a sodrodból és látszik rajtad, akkor máskor is megteszi, mert ezt ő győzelemként éli meg. Te abbahagyatod vele a játékot mert menni kell vacsorázni, vagy fürdeni, ez számára bosszúság - vissza akarja adni...

Ha látja, hogy kérlelhetetlen vagy, és még a sodrodból sem tudott kihozni, akkor végrehajtja, amit kérsz tőle. Nem kell sem kiabálás, sem fenyegetés, csak határozott kitartás!

Ennek nem ellentmondva úgy vélem, a gyereket elsősorban nem nevelni, hanem szeretni kell.

Bár nem kimondottan kedvelem Müller Pétert, de nagyon tisztelem a lentebbi mondataiért, mert nagyon beletrafált a lényegbe:

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is, ha valódi."

/Müller Péter/