A kislányom folyamatosan azt mondogatja hogy "lélekrozmár" és nem tudom mért, van valami baja?

Mit írt pontosan a fogalmazásában, olvastad?

Mi ez, valami ijesztő lény, akitől fél?

Lehet, hogy valami képzelt barát szerűség, csak esetleg szégyelli bevallani, mert azt hiszi, hogy ehhez ő már túl nagy, és ciki.

Ha nem érzel mögötte negatív tartalmat, akkor nem kell miatta aggódni szerintem. Nem olvasott esetleg mostanában olyan könyvet/vagy látott olyan mesét, amiben ilyen képzelt barát szerepelt?

Kedves Kérdező!

Sem a kérdésben, sem az azt követő 6 hozzászólásodban nem írsz semmi konkrétumot, hanem csak nagy általánosságban mondasz ezt-azt. Nem hiszem el, hogy nem tudnád ezt bővebben kifejteni.

Ha a lányod is úgy kommunikál, mint te, akkor nem csodálom, hogy nem vagy előrébb.

Azt írod, mindig erről beszél. De könyörgöm, mit??? Pont a lényeget hagyod ki. Nehogy azt mondd, hogy ha egy gyerek állandóan beszél egy dologról, akkor lassan nem derül ki, hogy mi az, és mi a szerepe.

Azt is írod, hogy nála ez egy szállóige. És hogyan? Mert példát aztán nem írtál! "Ma írtunk egy matekdolgozatot lélekrozmár, de könnyű volt." Vagy mégis milyen szövegkörnyezetben használja?

Azt írod, hogy azt sem tudja, hogy mit jelent, és nem tudja eképzelni, de ehhez képest egy dolgozatban erről írt. De mit??? Könyörgöm, nem lehet egy szóról úgy írni, hogy semmit nem tudunk róla!

"A fogalmazása az olyan volt hogy neki ez/ő vagy nem tudom mi ez nagyon fontos és hogy milyen jó,"

Na ezzel a mondatoddal aztán nagyon ki vagyunk segítve!

Kedves Kérdező, ne haragudj, nem megbántani akarlak, de te sem fogalmazol tisztán és egyértelműen. Elég kuszán fogalmazol, olyan össze-visszaság van a saját gondolatmenetedben is. Ha a kislányod is úgy kommunikál, mint te, akkor nem csodálom, hogy elbeszéltek egymás mellett.

Kedves kérdező, túlmisztifikálod a dolgokat. minél kisebb egy gyermek, még annál nyitottabb a tudata. Szted az 5 érzékszervünk az "atyauristen"? ;)

Az érzékszerveink szűnők. A tudósok is egyre több hullámhossz tartományt fedeznek fel - egyre modernebb műszereikkel, lásd: rádiócsillagászat, AM, FM rádió, állatok (pl delfin) kommunikációja. Tehát ultrahang, ultraibolya, infravörös, röntgenhullámhossz, stb.

Tudod, mennyire icipici tartományt érzékelünk szemünkkel, fülünkkel és a többi érzékszervünkkel?? Még a materialista tudósok is egyre inkább azt tapasztalják, h sokkal több minden létezik, mint amit érzékelünk.

Ahogy idősödünk, érzékelési érzékenységünk egyre tompul. Már kb 10-11 évesen szinte csak annyit érzékel a gyermek, mint egy felnőtt. De 8-9 évesen lényegesen többet. Nem beszélve az ovisokról, pláne a csecsemőkről!

Gondolkodtál már azon, miért rajzol a szőke nőnek lila hajat az ovis? Azt hiszed ,pusztán fantázia, pl hogy lila hajfestékkel képzelte el? Sokszor ne merről van szó. Ő aurát rajzol a fej köré, amit lila hajnak látsz a rajzán, vagy zöld hajnak stb-nek látsz a rajzán.

Mi gond van avval, h ők többet érzékelnek? Elárul: az, h énvédő pszichés mechanizmus az egyik fő oka a tudati-érzékelési beszűkülésünknek, ahogyan idősödünk, és ezért vagy megijedünk, ha a gyermekeink többet érzékelnek, vagy elnyomjuk félelmeinket oly módon ,h elbagatellizáljuk. Így neveljük ki gyermekeinkből a kifinomult érzékelésüket, sajnos...

Nincs különösebb jelentősége ennek. Ő érzékeli, amit te nem. Ahogy minden gyermek sok olyat, amiket mi, felnőttek MÁR nem. A csillagászt se eszik meg a mumusok, csak mert érzékel a műszereivel rádiócsillagokat. A gyermek meg még a szemével, fülével érzékel többletet. Ez nem hallucináció ,a legtöbb esetben. Ahogyan te se hallucinálsz, h hallod az antennás rádiódat, holott nem hallod a hullámokat, amiket fog a rádió. Te csak azt hallod ez esetben, hogy az általad nem hallható rádióhullámokat a rádiókészüléked a te füled számára hallhatóvá teszi azt. A csillagász se hallucinálja a rádiócsillagokat, amiket a műszereivel fog.

És persze más tényező is számít, de arról már írtak itt a többiek: pl h a tévében, v máshol hallotta a szót, ami nagyon megtetszhetett neki. Vagy szókirakót játszott valakivel és ez jött ki.

Említette vki a képzeletbeli barátot. Ez se kizárt. És akkor mi van? Teljesen természetes - bár nekünk , felnőtteknek már picit furcsán hathat. Nekik még nem fura. Sőt, valóságos barát is lehet, egy, a felnőtt érzékszerveivel nem érzékelhető entitás. (Felőlem sokkolhatod magad a "szellem" kifejezéssel, de csak magadnak ártasz vele, ha nem fogod fel természetesnek, h kevesebbet érzékelünk, mint a gyermekek, és hogy csupán csak erről van szó, sok ilyen esetben.)