Ha nálatok van ismerős kisgyerek, aki szintén 2-3 éves, ki élvez a játékokra elsőbbséget?

Ha a fiam élvezne elsőbbséget, akkor többet ide idegen gyerek nem jönne magától játszani, az is biztos, mert olyan irigy a fiam.:)

Meg szoktuk beszélni, hogy most xy is szeretne ezzel vagy azzal játszani, adja oda neki, mert ha ő fog majd elmenni xy-hoz, akkor az is oda fogja neki adni a játékát. Kárt nem tesz benne, el nem viszi, ha majd elmegy az adott kisgyerek, akkor játszhat vele ő is tovább.

És így oda szokta adni gond nélkül. Így sokkal kevésbé irigy már, mint kisebb korában. Mert tudja, hogy ez egy oda-vissza működő dolog.

Ha értelmesen már lehet beszélni a gyerkőccel, akkor a vendégség előtt egyeztetünk, hogy mivel játszhat a vendég kisgyerek. Azzal, amivel nem szeretné, hogy játsszon, elpakoljuk, hogy ne is legyen szem előtt.

Ha még 2 év körüli és nem annyira lehet vele egyezkedni, akkor mindig azé a játék, aki először leveszi a polcról. Az enyémnek is meg kell tanulnia megosztania a játékokat. Ez sok idő, türelem:)

Hozzánk, mielőtt jön vki játszani, egy dobozba eltesszük azokat a kedvenc játékokat, amiket nem akar megosztani, annyit, amennyi a cipősdobozba belefér.

A többit illik odaadni, mindig megbeszéljük, hogy nem viszi el a vendég, ez az ő játéka marad. Hogyha valamelyikük már játszik vmivel, akkor viszont azé az elsőbbség, aki fogja, ilyenkor rá és a vendégre is rászólok, hogy nálunk az a szabály, hogy mindennel lehet játszani, ami a földön/polcon van, de más kezéből nem veszünk ki semmit, max elkérjük, cserét ajánlunk érte.