Dackorszak es testverfeltekenyseg nálatok hogyan alakult?

Én igyekeztem nem eltiltani a nagyot a kicsitől,mindenbe bevontam, eleinte minden nap,a szopik előtt meg is fogta a "nagy"(akkor 2 éves volt) a picit.

Nálunk a nehézségeket a dackorszak szempontjából a játszótér jelentette....Mikor megszületett a pici és elkezdtünk kijárni alig lehetett bírni a naggyal.Addigra már megtanultunk nagyjából az osztozkodát, de ahogy megérkezett a kicsi nagyon irigy lett,senkinek nem adott semit,mintha az játszódott volna le benne, hogy "na ne,anyát megosztom,a játékaimat mindenki hagyja békén".Eltelt egy kis idő, és eljutottunk odáig,hogy be se akart menni a játszóra,ha mások is voltak ott...kb fél éves volt a pici mire újra be tudtunk menni játszóra úgy,hogy gyerekek is voltak ott.

Érdekes ez amúgy,bent elég jól elboldogultam velük, direkt úgy szoptattam,hogy a nagyobb mellém tudjon jönni, akkoriban sokat báboztunk, a mesekönyv nézegetés is jó.

A "nagyon vészes" időszak(mondta,hogy tegyem le a tesót,mellém akart bújni mikor szoptattam és sírt,hogy nem csak az övé vagyok)pár hét alatt lement,elég hamar beletanult az új helyzetbe.Viszont elég sokáig irigy volt a cuccaira másokkal szemben...ez jópár hónapig elhúzódott még.