Szerintetek ez sima hiszti, dac vagy azon túl megy?

Persze, hogy normális. Bevallom, én alig bírom palástolni, a mosolyomat, mikor valami apróság miatt kikel magából, és üvölt, mint a fába szorult féreg, taknya-nyála ömlik. Én alapból nagyon türelmes ember vagyok, ilyennel nem lehet kihozni a sodromból. Sőt, úgy gondolom, hogy ez a kisgyerek fejlődésének egy állomása, tehát örülök neki, hogy ide is eljutottunk. Majd túl leszünk rajta. Fontos, hogy ezen ne keseregj. Úgy tűnik te is erősebb egyéniségű gyereket kaptál az élettől. A mai világban nem baj ez.

A 9 éves fiam is hisztis volt, pl. soha sehonnan nem akart hazajönni, ahol jól érezte magát. Vendégségből mindig úgy jöttünk haza, hogy egyik hónom alatt a gyerek, másik hónom alatt a ruhái, táska, aztán néhány házzal odébb, mikor megnyugodott, és rájött, hogy felesleges a további műsor, felöltöztettem. Kiemelkedően kreatív, állandóan bütyköl, tervez valamit, olyan dolgokat tud elkészíteni, amit én képtelen lennék képes. Persze sokszor nem sikerül elsőre, akkor még előjön a hiszti, bömböl egy sort, elvonul a szobájába, majd miután megnyugodott, előjön és pik-pakk sikerül befejezni a dolgot.

Dackorszak. Nekem most a középső lányom van benne, nála az itthonról való elindulás csapja ki a biztosítékot. Minden alkalommal cirkuszol, de ma még magát is sikerült felülmúlnia. Úgy üvöltött, mint akit ölnek. A szomszéd néni meg is jelent egy kis almával (gondolom, hogy megnézze, hogy mit csinálok a gyerekkel, hogy így üvölt). Még szerencse, hogy nyitva volt az ajtó, és látta, hogy fölötte állok, és várom, hogy abbahagyja a visítást.

Mivel a nagyobbik lányommal már túl vagyunk a dackorszakon edzettebbnek mondhatom magam, de még így is meg tud lepni. Kitartást kívánok neked, bár szinte hihetetlen, de ez normális viselkedés, és kinövik.

Nyugi teljesen normális a gyereked, csak Te éld túl :)

El fog múlni, az orvosnál, védőnőnél, egy darabig fél, dacol, tiltakozik, aztán 1x csak rájön, hogy semmi rossz nem történik ott, és akkor elmúlik