Most tényleg én vagyok ebben az esetben a hibás?

Neked igazad van! Egy áruházban az ember figyelmét lekötik a termékek, nézelődik, válogat, közben jár az agya, mit is vegyen....., a reklámok, a zene mind arra van kitalálva, hogy lekösse a figyelmed és vásárolj.

Persze az ember figyel közben, amennyire tud, de egy 70 centis apróság jóval szemmagasság alatt van, nehéz észrevenni. Éppen ezért én a 3,5 éves fiamat sem engedem sétálgatni az áruházban. Szigorúan a bevásárló kocsiban kell maradnia, ezt már tudja is. Persze igyekszem gyorsan vásárolni, kínozni sem akarom. Ha válogatni, nézelődni akarok, otthon hagyom apukájával.

Az arrogáns hangnemet ne vedd magadra. Persze bosszantó, de divat manapság az embereknél, hogy a frusztrációjukat, ami van bőven, idegeneken vezetik le. Az, hogy beszólt a nő, az ő problémája, nem a tiéd. Megvédted magad, tehát megtetted, ami tőled tellett. Sőt ugye bocsánatot is kértél a kicsitől. Több dolgod nem volt a helyzettel, ne foglalkozz vele tovább! Ne hagyd, hogy elrontsa a kedved más frusztrációja:)

Bunkók vannak mindenhol, ha van gyereke, ha nincs gyereke.

Én meg reggel ki akartam menni az óvoda kapuján, nyitom a kaput, közben megjelent egy anyuka két gyerekével, hát udvarias voltam, félreálltam és előbb beengedtem őket. Az anyuka annyit sem mondott hogy köszönöm, de még csak annyit sem hogy szia vagy jó reggelt. Egy kicsit elszomorított a dolog, hogy egyesek milyen bunkók, de túl kell ezen lépni.