Miért mondogatja mindenki, -amikor mondom, hogy jövőre iskolás lesz a lányom-, hogy jajj, akkor addig kell örülni, meg ehhez hasonlók?

A gyerekek azok jól bírták az iskolakezdést. Én nem.

Kedves szülő így, kedves szülő úgy, annyi teendőm volt, hogy egy asszisztenst 4 órában simán foglalkoztathattam volna. Estére meg mindig ki volt adva, hogy kedves szülő ezt meg azt gyakorolja a gyerekkel, nézzék át ezt meg azt, olvastasd a gyereket, tanulj verset, vigyél növénygyűjteményt, gyűjts kupakot, papírt, stb.

Basszus, én suli után nem a gyerekkel akarok leülni és a szorzótáblát gyakorolni (munka után este 8-kor az én agyam sem működik), hanem szeretnék talán beszélgetni vele, játszani, olyat tanítani amit a suliban nem tanulnak vagy egyszerűen csak egy csendes estén pihenni.

Komolyan én jobban vártam az iskolai szüneteket, mint a gyerekek.

Nem vagyok szülő, de pont a mai nap agyaltam azon, hogy mennyi használhatatlan baromságot kellett akkoriban megtanulni. Ilyenekre gondolok, hogy az pl. ige fogalma, nyelvtanból mondatelemzés meg tudomisén. Alsóben ez még nem olyan szörnyű, de mikor különböző "kreatív" feladatokat találnak ki a gyereknek (csinálj levélgyűjteményt, színezz papírt egy fa kérgén, hogy megkapd a mintát, anyuka csináljon tisztasági csomagot, ilyen rajzcsomag, olyan matekcsomag)... Na attól szerintem hullott a szüleim haja rendesen.

Amíg meg nem elég nagy ahhoz, hogy egyedül becsülettel és tényleg alaposan felkészüljön, megírja a házi feladatot, bizony le kell vele ülni szigorúan és tanulni. Nem a lányod ellen szól, félre ne értsd, de ő sem feltétlen lesz jó mindenben, lehet, hogy valamelyik tárgyból bizony gyengébb képességei lesznek, nehezebben tanul mondjuk írni vagy számolni, akkor neked kell vele leülni esténként és gyakorolni minden nap. Arra is át kell állni, hogy nem játékkal telik az egész napja, hanem iskola után még feladatok vannak. Evvel sem biztos, hogy rögtön meg tud bírkózni. Persze még alsóban nem órákig kell házit írni, de egy jó tanulási módszert és időbeosztást szigrúan ki kell alakítani és rá kell szoktatni (nem spártai módszerekre gondolok, hanem mondjuk hazajön, egy órát pihenhet, mesenézés, játék, evés), utána pedig kötelezően háziírás, idővel majd a lecke kikérdezése. Ebbe azért szülőként nem kevés energiát kell belefektetni.

Bár nálunk még csak két hónapja tart az iskolás korszak, de szerintem egyáltalán nem borzasztó. Teljesen iskolaérett volt a lányom, mikor kezdte az elsőt 7 évesen (októberben töltötte), nagyon várta már, hogy tanulhasson. Házi feladatot nem szoktak kapni, cak szorgalmit néha, de az max annyi, hogy színezd ki a következő sormintát (5 perces munka). Van otthon gyakorló füzete írásból és matekból is, ebben szoktunk gyakorolni, ha van rá idő és kedv. Mivel ezt be lehet vinni az iskolába és piros ill arany csillagot kapni rá, így hál istennek sokszor van hozzá kedve. :) Egyenlőre nagyon jó tanuló a lányom, nem kell sokat foglalkozni az iskolai anyaggal. Volt, hogy azt kapták szorgalminak, hogy őszi terméseket kellett gyűjteni, ezt is mindketten nagyon élveztük, elmentünk együtt biciklizni, és begyűjtöttünk mindent, amit lehetett. :)

Néha nehéz, ha a lányom épp tanulna és le kell kötnöm a 2,5 éves öccsét is, persze úy, hogy ugyanúgy koncentráljak mind a kettőjükre, de eddig semmi más problémát nem tapasztaltam. Ne aggódj, szerintem a legtöbb helyen nem gond az iskolakezdés, persze más, mint eddig volt, de könnyen meg lehet szokni. :)

" Házi feladatot nem szoktak kapni, "

Mázlitok van, nem minden suli ilyen. Sok helyen a tanár kiosztja a szülőknek, hogy mit gyakoroljanak a gyerekkel.