Másfél évesnél éjszaka anya keresése?

hát hogy pontosan másfél volt-e erre nem emlékszem, de volt nálunk is ilyen időszak, elég hosszan tartott, sztem ez egy olyan szeparációs szorongásféle, és mivel egyre okosabb, tovább tart..

Én mindig mentem, igen, ittvan anya, és maradtam, míg visszaaludt...általában pár perc volt, de volt hogy ott is ragadtam mellette, mert elaludtam..:-))

Aztán 1x csak elmúlt..:-)) szóval sztem menj, és nyugodjon meg, és akkor majd 1x csak elhiszi, hogy anya mindig ott van, ha nem látj téged akkor is, és ha biztonságban érzi magát majd, mert tudja, hogy bármikor szólhat, te mész, akkor nem fog szólni...:-))

:-)) Akkor egyetértünk..

Hát igen, sajnos ez ilyen..emlékszem én is tök kivoltam...a férjem már immunis, csak akor kel fel, ha orrszívózunk..

Amúgy erre rá kell állni, mert mikor betegek, akkor ez továbbra is fennáll majd sajnos...márpedig mikor kezdte az ovit, akkor 1 hét itthon betegen=éjjeli kelések 4-5x, majd 1 hét ovi=alvás....:-))

szióka

A szeparációs szorongás második része. Teljesen normális. Vannak gyerekek, akik ilyenkor fordulnak át a "mindenkivel barátkozunk"-ból a "mindenkitől félünk"-be, csak anya a jó.

2-3 hét alatt lecseng.

Az enyém is ezt csinálja. Én beköltöztem mellé a szobába. Este leteszem, aztán én is a hábóban fekszem le aludni, ha pedig ébred, átmegyek a szobájába, és a kiságya mellett lévő matracon folytatom az alvást. Régebben még ringatnom kellett ilyenkor, utána simoganom a kiságyában, most már hozzá sem kell érnem, elég neki a tudat, hogy ott vagyok a közelben.

Én is jobban örülnék, ha egyedül végigaludná az éjszakát, de most azt tartom a legfontosabbnak, hogy mindenki kialudja magát, mindegy, hogy hol.