Mennyi kiabálás árt a gyereknek, mármint ha az anyuka mennyit kiabál vele?

Hogy mennyi, ezt ki tudná megmondani...de heti 1 ordítozás sztem belefér...:)

Sztem nem a kiabálás árt a legjobban, hanem a Te kiborulásod...tehát az a vibrálás, taszítás amit a gyerek akkor érez felőled, ha elszakad a cérnád..mert ugye olyankor az ember lelkileg "távolodik" a másiktól, és a gyerekeknek az a leggázabb érzés sztem, mikor az anyukájuktól azt a "jelet" kapják, hogy most menj a közelemből, nem szeretlek, stb., mert ez olyan mintha magára maradna, ami egy ősi szorongást idéz fel az emberben...

Én csak 1 gyerekkel vagyok, igazából el sem tudom képzelni, hogy 3 kisgyerekkel hogy lehet egyedül, szóval megértelek...

Sztem ne fogd vissza a kiabálásodat, mert úgyis kijön előbb, vagy utóbb.

Hanem inkább kiabálj kisebbeket, és ne legyél igazán mérges...mert az nem árt annyira a lelküknek. Én mondom a lányomnak(3 éves múlt), mikor érzem, hogy már határközelben vagyok, hogy látod a szemöldökömet? Ráncolódik, mérges lesz... Mindjárt állati pipa leszek, ne húzz tovább.

Időben ismerd fel mielőtt rád tör, hogy mostmár elég...amúgy igazából rádférne a heti 1 kiabálás helyett heti 1 szabadidő....-/

Rájöttem, míg írtam, hogy 3 gyerek mellett szinte lehetetlen, hogy ne legyen vmi kiabálás párszor...szóval max. utána kérj tőlük bocsánatot, és mond el, hogy nagyon mérges lettél, ezért vagy azért, de nagyon szereted őket..a gyerekek annyira jófejek...:)

Nem, nem, ez a jó, ez oldja fel a feszültséget bennük, és benned is...!! :)

Képzeld el, ha nem ölelnének meg utána, henm Te sírva fakadnál, ők meg besértődnének...akkor mikor lenne vége, hol lenne a feloldódás???

Ez így jó, te kiabálj kicsit, ők meg vegyék a lapot, hogy Anyának itt a határ, ezért legyen is nekik is egy kicsi lelkifurdijuk, hisz máskülönben honnan tudnák, hogy ne tovább?

Ha meg sikerülne totál magadba tartani, akkor meg kijönne szorongás formájában, na, az tud aztán ártani a gyereknek igazán...Inkább legyen heti 1-2 kiabálás, fél óra, aztán annyi, minthogy állandóan ideges legyél...