3 év korkülönbség?

Valóban érdekes téma ez, mert nincs rá bevált "recept". :)

Azaz valakinek ez, valakinek az válik be.

Az is számít, milyen nemű a nagy, és a kicsi. Fontos, hogy hogyan nevelik Őket, és hogy milyen a habitusuk. Mennyire tudja lefoglalni magát pl a nagy, mert ha nagyon azt szokta meg, hogy anya folyamatosan játszik vele, úgy nehezebben élheti meg, hogy onnantól anya és az egész család figyelme megoszlik.

A mi álláspontunk a következők miatt lett a 3 év:

Ha visszamennék dolgozni, sajnos nem érzem azt, hogy helyt állnék ugyanúgy, mint azelőtt és a cég elég rosszul áll, legalábbis a verebek azt csiripelik. :(

Tartok tőle hogy elveszíthetném a munkám és munka nélkül újra babát vállalni, kemény... Ha meg új melót keresnék, már túl sok lenne köztük a különbség, mire bevállalhatnánk a tesót.

Tehát mondhatnátok, hogy legyen most a kicsi és akkor bő két év lesz köztük.

Én azt gondolom, hogy egy 2 évesnek nagyobb szüksége van az anyukájára, mint egy bármilyen más korú gyereknek!

Akkor már tényleg mindent megért, kérdez, beszél és öröm Vele minden játék és egyre kreatívabban lehet foglalkoztatni, fejleszteni. :)

HA akkor lép a képbe a picike, szerintem azt tarumaként is megélheti egy dackorszakos két éves. :(

Még a gondolatait, érzéseit nem tudja kifejezni, de érzi, valami nagyon megváltozott!

Az anyukának, családnak is nehéz, hiszen a "nagy" még nem szobatiszta, nem tud egyedül öltözni, vetkőzni, fürdeni, stb, stb, és a picike lehet, hogy hasfájós, lehet, hogy egész nap cicizne, és ha valamit, ezt az idősebbik pont nem fogja megérteni, hogy mi értelme ennek az egésznek!!

Felőrölheti a türelmét mindenkinek pl két ilyen kicsivel csak egy elindulás valahova... Még egyiknek sincs igazán türelme, stb

Most azt gondolom, (remélem ha megszületik a kicsi, akkor is így fogom gondolni. :D ) egy 3 éves már el tudja mondani, ha valami bántja, ha hanyagolva érzi magát, ha féltékeny, és meg tudjuk beszélni, mi miért van.

Egy 3 éves már szobatiszta, egyedül eszik, öltözik, stb.

Ennyi idősen szeretnek babázni, segíteni, sürögni, forogni, szerep játékozni és sokan egyedül is el tudnak játszani, de a szoptatás, a pelenkázás, és öltöztetés is érdekli őket. :)

Arról nem is beszélve, hogy ahhoz is elég ez a korkülönbség, hogy hamarosan közös lehessen az érdeklődési körük, de mégsem kell vetélytársként tekintenie a babára, hiszen Ő már egy okos, nagylány, akiknek szinte mindig öröm és dicsőség, ha van kis tesója, akinek Ő lehet a kis pótmamája. :)

Nálunk úgy lenne, ha minden jól megy, hogy a pici a lányom 3. szülinapja körül, azaz májusban születne, és így még velünk lenne a nagy is, szeptemberig.

Nem érezné, hogy a kicsi miatt lesz a oviba passzolva és nyáron együtt jönnénk ,mennénk, ami talán nem lenne nehéz, hiszen jó időben sokat szoktak a picik aludni, amíg mi játszózunk pl. :)

Az oviba szoktatás is jól menne, mert anyum a szomszédban lakik, így a kicsivel lehetne, míg a nagyobbikom megszokja a közösséget.

A féltékenység elkerülésére is majd többször a picivel lenne anyum, vagy egy családtag és a nagylányommal kettesben is mennénk ide-oda, hogy ne érezze, ennek vége a kicsi miatt!! :)

Na, dió héjban ennyi a jelenlegi tervünk, meglátjuk mi lesz ebből.

Azt még megjegyzem, hogy nem azért szeretnék tesót a lányomnak, hogy onnantól lefoglalják egymást és nekem ne legyen dolgom, hanem hogy egy életre szóló kötelék alakuljon ki köztük és legyen egy boldog, mozgalmas életünk! :)

(Ttovábbi véleményeket várok!!! :)

Miért ne lehetne bárhova menni? Mi a kislányunkkal egész pici korában is akár egész napokra mentünk állatkertbe, Normafához, hiszen a babakocsiban tudott aludni, bárhol átpelenkáztam, volt nálam minden és autóban, vagy baba mama szobában szoptattam. :)

Szóval nyáron egyszerű.

Ha télen jön a tesó, az nehezebb, mert egy újszülöttet öltöztetni téli ruhába.... ujjj, Sokszor kakil, nem is érzed, kicsípi, mire felértek, vagy ha a nagyobbat is öltöztetni kell, akkor egyikőtökre tuti rásül a ruha, vagy ordít, mert melege van... Brrrr, nyáron, tavasszal a legjobb szülni! :)

Köszi, kedves utolsó, igen mindig igyekszem alaposan átgondolni a helyzetet és nem akkor keseregni, hanem tervezni és bízom abban, hogy be is jönnek azok a tervek.

A lányom egyébként nagyon nyitott, kedves, barátkozós, nem agresszív, imádja a babákat, és már most anyáskodó, ölelgetős., puszilgatós a játékaival és velünk is. :)

Talán számít ez és marad ilyen később is, mert ha igen, nagyobb az esély a felhőtlenebb közös babázásra. :) Annak is örülök, h a nagyobbik a lány, mert olyan jó lesz anyáskodnia és egy kisöcsi más, mint egy nagyfiúnak egy hugi. Persze ott is lehet szuper a kapcsolatuk, de valahogy én örülök, hogy nálunk így alakult. :))