Mit csináljak, ha szó szerint tombolnak itthon az ikrek?
Kétéves ikreim vannak, fiú-lány. Késői lombik gyerekek, szeretjük, vártuk őket nagyon. Az a gondom, hogy úgy érzem, a fejemre nőnek lassan, a környezetem is így gondolja. Úgy tűnik, hogy mások gyerekei irányíthatóbbak, szófogadóbbak. Mennyire kell a szülőt tisztelniük ebben a korban? Mennyire kell hallgatniuk rám?
Hogy konkrét legyek: az étkezés csatatér. A levest az asztalra borítják a tányérból. Mindent kiborítanak, összetörnek egy pillanat alatt. Ha valamit azonnal nem kapnak meg, szó szerint üvöltve követelik. Ha gyalog megyünk valahová, elfekszenek a járdán, kirohannak az úttestre, a boltban lepakolnak. A babakocsiban kikötik magukat, megszöknek menet közben. Alvás helyett szétdobják a szobát, lesöprik a polcokat, szétszedik az ágyat(!), ti. az ágyrácsot leszedik alul. Kirohannak a nappaliba, dobálóznak. Próbáltam szép szóval, próbáltam mérgesen. A büntetést és a verést nem próbáltam még, ellene vagyok, bár többen azt mondják, nem ártana néha a segrepacsi. De látom, hogy direkt húznak. Tudat alatt valami bajuk lehet velem, úgy gondolom. Az apjukkal jó a viszony, nyugi van itthon. (Különben ő még ennyire sem tud rájuk hatni.) Valami iker-dolog lehet, hogy egymást erősítik ebben, és az én szavam nem számít? Vagy mit rontok el? Normálisan fejlődő gyerekek amúgy, tudnak mindent, amit ebben a korban tudniuk kell, aranyosk is, de nem tudom, ez a tendencia rendben van-e így. Tapasztaltak, SOS!
9 válaszolonak van igaza ,hozá teném hogy mindezt tejesen nyugodtan csináld végig .kislányom ma épen nem akart megállni mikor kértem utánafutottam ,megfogtam a ruháját közöltem vele szigoruan hogybha azt mondom hogy áljon meg akor áljon meg .rögtön tudta hogy nem viccelek.
Légy szigoru ha kell és légy kedves minden máskor .
Ami elgondolkodtató, az az, hogy a bölcsiben állítólag angyalok, meg hogy apával nem így viselkednek. El kéne hosszabban beszélgetni a bölcsis gondozóval, hogy szerinte mit lehetne tenni, miért van ez így.
Vsz. az is közrejátszik, hogy már elkezdődött a dackorszak, meg talán fogzanak is, hat rájuk ez a sok front, meg a közérzeted. Abban is igazad van, hogy ikerségük sokat nyom a latban.
Nálunk közel három éves ikerfiúk vannak, én is sokat küzdök velük, dobálóznak, sokszor agresszívan játszanak, nálunk a kistesó érkezése váltotta ezt ki.
Azt találtam ki, hogy ha csak lehet szétválasztom őket, mert egymást belehergelik a rosszaságba, tombolásba. Csak sajnos nem nagyon van segítségem, férjem késő este jön haza, és ők nem bölcsisek, így nehéz megoldani. Ha külön szobába küldöm őket, akkor meg ugye nem tudok rájuk úgy figyelni, főleg hogy a baba meg egy harmadik szobában van, s közben csinálni kéne a dolgomat nekem is.
Ha te megteheted, esetleg próbáld ki, hogy külön programot szervezel nekik. Legjobb lenne, ha hármasban lennétek néha a férjeddel meg az egyik ikerrel, aztán a másikkal. Közben a tesóra vigyáz valaki. Nem baj, ha nincs sok időtök rá, egy fél óra is csodákat tehet, és meglátod, egész más személyiség fog előjönni a kicsikből.
Ja, még annyi, hogy én már alkalmazom a büntisarkot három percre, ők már értik. És őszintén szólva én szigorú vagyok, még ordibálni is szoktam (nem vagyok rá büszke, de basszus, csinálja valaki utánam ezt a három gyerekkel), s a nagyfiúknak bizony jönniük kell, ha anya elkurjantja magát.
Kitartást, ennyi jutott most eszembe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!