Meghülyült az óvodától?

A lányom is két hónapja jár oviba. Hiszti, alkalmi süketség, és az értetlenség az kicsit felerősödött. Két hete kezdte ő is a feleselést. Egy ideig tűrtem, elmagyaráztam én is, apuka is,hogy nem beszélünk vissza. Egyik este vacsora közben rászóltam, hogy ne csak a felvágottat, hanem a kenyeret is egye. Erre a kisasszony flegmán odavágta: "na forduljál csak előre". Majd hozzátette bolond :( Hosszú volt a nap, így kicsit szíven ütött, és meglegyintettem a száját. Na azóta,mint aki kicseréltek. Nem sírt, de meglepődött, bocsánatot kért, és megígérte hogy nem felesel,és nem beszél csúnyán.

Nem azt mondom,hogy üsd meg, csak valahogy meg kell találni az utat, amivel tudsz rá hatni.

Nálunk is pontosan ugyanez van...

a hiszti oké, megértő vagyok, hisz sok az oviban az inger...

de ez a totál rám nem figyelés kiborít..mindent 1000x mondok el, és akkor sem hallja, majd ha kicsit megfogom, hogy hallod amit mondok? akkor meg sír...

nekem is az jutott eszembe, hogy az oviban sokan vannak, és az óvónő gondolom mindig emelt hangon beszél, kér, parancsol, és ezért az én szelíd, szerető hangom már nem jelzés neki..:-(( tök gáz...

A gyerekek megérzik a változást. Nekem is most kezdte a középső fiam a kiscsoporotot, és totál megváltozott. Főleg idehaza, mert az oviban aztán nem győzik dicsérni, hogy milyen jól viselkedik, milyen gyorsan megtanult az új szabályokat, okosan, ügyesen viselkedik, eszik, öltözik- amit egyébként el tudtam róla mondani korábban én is, de itthon szegénykém iszonyú rossz lett egyik napról a másikra. A nagytesóját egy pillanatra sem hagyta békén, a kicsit püfölte- egy igazi feszültségforrás lett.... DE!!! már kezd visszatérni a régi gyerekem. Kezd megnyugodni, ugyhogy remélem hogy helyreáll a lelki békéje.

Biztos nálatok is így lesz majd! Kitartást!!

Nálunk most középsősen kezdett el a lányom kifordulni magából. Kiscsoportosan még csak ismerkedett, de idén úgy látszik már olyan otthon érzi magát az oviban, hogy minden rosszat hazahoz.

Velem üvöltözni szokott, visszafelesel, mindig övé az utolsó szó. "hagyjál békén" "nagyon unom már", ezek mennek, és "buta vagy anya". Sajnos már nem az az édes rossz gyerek mint régen.

Csatlakozom a klubhoz! :(

Mintha kicserélték volna az én jól nevelt, ügyes kisfiamat egy ordibáló, hisztiző kis szörnyetegre!