Nektek volt már hogy egy óvónő odacsapot a gyermekre?

#5. +1

Ja, mert azt is lehet hinni, hogy minden gyerekre figyelnek otthon, foglalkoznak vele és nevelik, és emiatt hatni lehet rá szép szóval, meg azt is lehet hinni, hogy a pedagógusok vmi csodalények, és van nekik egy olyan speciális képességük, amit vszeg az óvónőképzőben, ill. tanárképzőben szereznek, amivel az is sikerülhet nekik, ami otthon, az amúgy tökéletes (nem az), szülőknek sem, konkrétan: akár fullh.ülye gyerekből is fullkezesbárányt tudnak varázsolni.

Én is láttam a Nanny McPhee című filmet, de tudom róla, hogy az mese...

Egyetértek a 2-essel (és 5-össel).

Ha a szülő igazat adott a pedagógusnak, akkor valószínűleg az a gyerek valami nagy-nagy ostobaságot csinált.

Egy pedagógus nem csap oda hirtelen felindulásból, ott már valami nagyobb dolognak kellett történnie.

Érdekes, hogy az én szüleim idejében még a tanár adhatott fa vonalzóval körmöst, kukoricára térdepeltethette a diákot, adhatott nyaklevest, ha az pimaszkodott. Volt is ott tisztelet és az akkori, most felnőtt generációból dolgos felnőttek lettek.

Ellenben a mai fiatalok?

Elfajzott, szemtelen "állatok", akik visszaszólnak, megütik, kiröhögik a tanárt, mert tudják, hogy az nem tehet velük szemben semmit.

Nem verem a lányom, de volt már, hogy rácsaptam, meg is érdemelte.

Ez a mai divat nem vezet semmi jóra, hogy jaj, nem szabad megütni, de még ráüvölteni se a gyerekre, nehogy sérüljön az icipici lelkecskéje.

Az állatvilágban is megrázza fogaival a nyakát az anyaállat, ha a kölyke engedetlen.