Hogyan oldja meg más a munkába állást, ha nincs senki, akire bízhatná a Gyermekét addig, míg oviból-oviba kell hozni-vinni?

7-es válaszolónak: Nos a több millió családot nem tudom hogyan értetted, de szerintem nem gondoltad végig, hogy mit írtál le. De nem baj. :)

9-es válaszolónak: Igen kis hazánk nevét nem véletlenül írtam kisbetűvel, tudok róla. Hogy "minek" vállaltunk gyereket? Neharagudj, nem azért, hogy ne kelljen dolgozni, mert látom te ezt veszed le leveleimből. De igen, akkor volt segítség, egészen 4,5 éves koráig a gyerekemnek, de időközben elköltöztünk... De nem tartozom neked magyarázattal, mert ha ismernéd a hátteret, nem válaszoltál volna ilyen stílusban. Egyébként 32 éves vagyok, van egy 4,5 éves Kisfiam. Érettségim és egy Dajka tanfolyamom van. Ezeken kívül van egy felszolgáló szakmám is, de ezt azért nem írom, mert nem szeretem, nem is dolgoztam benne. Jogosítványom is van. Mindezek mellett sajnos van egy nagyon beteg Édesanyám is. A továbbiakban nem kívánok neked válaszolni. Ha akarsz, írhatsz, szívesen elolvasom.

A többieknek:

Ahol mi élünk, itt két szomszéd lakik mellettünk, de már nem sokáig, mert költöznek el. Nem családi házban lakunk, hanem önkormányzatiban, ahol tudunk takarékoskodni magunknak, nem másnak albérletbe. Nemrég költöztünk el 200km-ről a Balatonra, én idevalósi vagyok az igaz, de nagyon nehéz olyan munkát találni, ahol reggel 8-tól délután 16 óráig tudnának alkalmazni. Addig míg nem volt gyerekünk, addig tudtam dolgozni. 32 éves vagyok, és 18 éves korom óta dolgozok folyamatosan. De még így is nehéz, hiába vannak ismerőseim, ha nem tudnak segíteni. Nagy szerencse, hogy Férjemnek jó munkahelye van, elég jól keres, így kicsit nyugodt vagyok, na de nagyon szeretnék én is munkába állni már. Elég volt majd' 8 évig gondozni egy idős nénit ott, ahol éltünk eddig. Most már pénzt is szeretnék keresni.

Egyet szeretnék: Dolgozni olyan munkahelyen, ahol elfogadják azt, hogy gyerekem van, és egy, nem nyolc. :/ :/ Nem igaz?!

Kár volt kérdeznem, látom. Nem, nem sajnáltatom magam, kár, hogy ez látszik. Tény, nem vagyok eléggé tanult személy, és persze, megbántam, hogy nem tanultam,de ezt 14 évesen nem így gondoltam.

Mi azért költöztünk a Balatonra, mert itt több a lehetőség, mint Heves megyében a tanyán. :/

Van munka ez tény, és már dolgoznék is, ha meg tudnánk oldani a Gyermekünk felügyeletét. De se szomszédnéni, sem család, sem senki nem jöhet szóba. Az egyik az anyagi része, a másik betegség miatt, a harmadik meg mindenki nagyon elfoglalt, még az is, aki nem.

Mint írtam, nem a semmire szültem 1 gyereket a világra, hanem magunknak. Akkor bizony volt segítségem, és mellette tanultam is! Így könnyű helyzetben voltam, mert Férjem dolgozhatott éjjel-nappal, én pedig járhattam iskolába, miközben anyósom és sógornőm vigyáztak a gyerekemre. Ha azt vesszük, friss minden. Ez volt 2 éve. De most más a helyzet, nincs segítség. Én is naiv voltam,

mert azt hittem, hogy meg tudjuk itt is oldani, hát nem tudjuk. Nem tudnánk összeegyeztetni a műszakokat, ha pl. én reggel 6-ra mennék, akkor a 4,5 éves gyerekemet nem hagyhatom egyedül másfél óráig, mire az Apa hazaér az éjszakás műszakból.

Igen, addig nem volt gond, míg nem volt gyerek. Üssem agyon, hogy tudjak dolgozni éjjel-nappal??!!!! Ezt gondoljátok??!! Szépek vagytok, már aki úgy gondolja. Nem tudom megoldani, hogy reggel 6-tól fél 3-ig tudjak menni dolgozni, majd délután és éjjel. Mert lenne olyan, hogy mindketten egy műszakban lennénk, akkor kire bíznám?! Hagyjam egyedül a gyereket??!! Ez a hónap már kilőve, ahogy néztük a beosztást. Lehetetlen megoldani a problémát.

Őszintén, hogy oldja meg az, aki ilyen helyzetben van??