Mit mondjak a fiamnak a nagymamájáról?
Januárban lesz 5 éves, anyósom eddig nagyon gyakran volt vele, heti egyszer egész nap vele volt, és amúgy is sokszor jött hozzánk, vagy mi mentünk hozzájuk. Nagyon szereti a fiam. Sajnos úgy alakult, hogy megromlott a viszonyunk vele, nagyon megsértett engem is, és a férjemet is, emiatt most úgy néz ki, hogy megszakad teljesen a kapcsolatunk.
A kisfiamnak elmondtam kb. így a lényeget, de ő még mindig bízik benne, hogy majd megoldódik a dolog. Én sajnos már nem, eddig számtalan próbálkozásunk volt a nagymama felé, hogy beszéljük meg, nem jártunk eredménnyel. :(
A dolgot bonyolítja, hogy nagyon közel lakunk, gyakran szoktunk összefutni a környéken. Ugyanott vásárolunk, egy orvoshoz járunk, csomó közös ismerősünk van.
El se tudom képzelni mi lesz, ha ezek után véletlenül összefutunk vele amikor a kisfiammal sétálunk.
Anyósom nagyon megutált engem (nem részletezném, de nem szolgáltam rá). Ha kettesben találkoznánk, szerintem nem is venne tudomást rólam. Viszont gyerekekkel... nem tudom mi lesz a reakciója. Most akárhová megyünk, félek, hogy találkozni fogunk, és akkor mit mondok a fiamnak. Mit mondok akkor, ha szó nélkül elmegy mellettünk? És akkor ha elkezd sírni a fiamnak, hogy hogy szereti és mi meg nem engedjük, hogy vele legyen.
(Amúgy én még hajlanék is afelé, hogy legyen vele néha, de férjem megmakacsolta magát, meg azért persze én is félteném, elég ijesztő dolgokat csinált az utóbbi időben. Csak hát fiam meg úgy szereti...)
Kizárt, hogy a férjemet megkerülve keressem a kapcsolatot anyósommal, elsősorban mert éppen ő állt ki mellettem, amikor az édesanyja támadt engem. Másrészt valószínűleg szóba sem állna velem a mama.
Én már kezdem elfogadni, hogy ez a helyzet ilyen szerencsétlenül alakult, csak a fiamat akarom védeni. Ő még olyan kis naiv, mindenben kizárólag a jót látja.
Tudom, hogy az idő majd megoldja, de addig is helyesen akarom kezelni a helyzetet.
Atyavilág!!
Mintha a mi történetünket írtad volna le!
Fél éves volt a fiúnk amikor anyóspajtit ideköltöztettük a mellettünk lévő házba(az is a mienk)mondván ő úgyis egyedül van,beteges stb!
3 évig itt lakott!Nállunk is megtörtént sokminden,rengeteg hülyeséget csinált,köztük olyat is ami a fiam testi épségét veszélyeztette.A mi fiúnk is szereti..persze mert ő mindent megengedett(asztalon ugrálni,ebéd előtt csokit zabálni stb)
No az én férjem is soxor összeveszett vele nem csak ezek miatt más miatt is!Én se nagyon beszéltem már vele,engem is nagyon megbántott de a gyerekek miatt(van egy 8 hósom is)mindíg szemet hunytam és felszínesen egy két mondatot beszéltünk de az is csak semleges dolgok!
Na már most a férjem nemrég úgy összeveszett vele hogy mondta neki költözzön vissza a saját házába(ami eddig ki volt neki adva albiba...)
Azóta mi se nagyon találkoztunk,beszéltünk!Viszont a fiaim szeretik,ő is szereti őket!A férjem nem is beszélt vele azóta de a gyerekeket nem tiltotta el tőle(bár azt mondta ő nem viszi el hozzá ha látni akarja őket jöjjön ő,ennek ellenére én már 2x elvittem őket hozzá autóval)
na szóval a lényeg én beszélnék a férjeddel,hogy enyhüljön meg hogy a gyerek had mehessen a mamához!A mi múltbéli sérelmeinket nem vetíthetjük ki a gyerekekre!Neki kell a nagyszülő!Szeretik egymást és kész!A mi problémánk meg a mienk nem a gyereké!!
Ettől tartok én is, gyerekként én is átéltem hasonlót sajnos.
Köszi mindenkinek a választ!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!