Ovi kezdes óta hbiztos, tombol, sír, üt, rúg?

Ne zuhanyozd légyszi. Inkább legyél vele olyan türelmes, hogy büszke legyél magadra. Egyszer én is zuhanyoztam a fiam, nem ovi miatt. Jaj, most rágondolnom is kár volt. Egyszer azóta pár évre rá felemlegette, olyan rossz volt. :(

Keress rá Ranschburg Jenő: Hol rontjuk el! c. előadásásra. Érdemes végighallgatni akár netezés közben is. Azt mondja (sok más jó között is), hogy az a gyerek a jó gyerek, amelyik nem akar oviba menni. Amelyinek te vagy a fontosabb. Mert ebben a korban te kell, hogy fontosabb legyél, nem az ovi. Amelyik gyerek boldogan megy, annál valami nem stimmel. Nem az első nap, amikor esetleg még nem fogja fel, hogy ez nem egy kis jutalomjátszás, hanem évekig tart. Hanem az ez után következő napokban, hetekben, néha hónapokban is van ilyen. Kérni kell az óvónők segítségét, elvonulva, nem kutyafuttában a gyerekért menetben.

Mindig ugyanakkor menj érte, legyen egy biztos pont, hogy anya jön, amikor vége az uzsinak stb., mert megígérte. Utána dejó, mindig megyünk játszóra vagy haza. Legyen egy talán unalmas, de neki biztonságot adó forgatókönyv.

Nálunk az vált be amúgy, hogy apa vitte őket. A lányom nagycsoport végéig is sírt, ha reggel én vittem, mert a párom nem tudta valami miatt. Apának puszi, aztán helló. Nekem meg jött a tragédia, hiányozni fogsz stb. Pedig nagyon jóba vannak az apjával, szóval nem azért van, hogy neki nem sírt, de ez meg egy másik sztori.

Szóval nagy levegő, és próbáld megérteni, hogy nem bántani akar, nem direkt idegesíteni, csak nagyon kifejezni, hogy neki rossz most.