Normális, hogy ha 2 éves fiam ha éjjel felriad tombol?

"3. A pavor nocturnus speciális - túlzás nélkül állítható - drámai tünetekkel jár

A gyermek éjfél felé hirtelen felül az ágyában, szemét tágra nyitja, és hangos, sikolyszerű kiáltásban tör ki. Nem csak viselkedése, de autonóm idegrendszere is pánikreakciókat mutat. (Szívverése felgyorsul, légzése szaporább lesz, verejtékezik, remeg.) A sikoly hangos, kétségbeesett sírás követi, mely vigasztalásra, szülői dédelgetésre sem csendesül. A gyermek nem alszik, de nincs is ébren. Az ismételt, kétségbeesett szülői kérdésekre időnként összefüggéstelenül válaszol, de láthatóan és érezhetően "nincs jelen". A roham általában tíz-tizenöt percig tart, elmúltával (másnap) a gyermek nem emlékszik semmire.

A felmérések szerint az éjszakai felriadások előfordulási gyakorisága 2,5% körül lehet, a lányok és a fiúk között - e tekintetben - nincs számottevő különbség.

Mi okozza a pavor nocturnust? A kutatók úgy vélik, mindenképpen van egyfajta genetikai hajlam (mely lényegében az alvajáráséval azonos). A pavoros gyermek családjában mind alvajárást, mind éjszakai felriadást gyakrabban találunk az átlagosnál, sőt az is előfordul, hogy a két tünet - a pavor és az alvajárás - ugyanannál a gyereknél jelentkezik. A kiváltó okok között pszichológiai tényezőket, de egyéb külső-belső ingereket is feltételeznek. Ez utóbbiak között rendkívül nagy jelentősége van a légzésproblémának.

A hetvenes években egy amerikai orvoscsoport figyelt fel arra, hogy azok a pavoros gyerekek, akik - a pavortól teljesen függetlennek minősített okból - orrmandulaműtéten estek át, az orrmandula eltávolítása után teljesen tünetmentesekké váltak. Feltételezhető tehát, hogy ezeknél a gyerekeknél a pavort a légutak részleges elzáródásából adódó fulladásélmény váltotta ki. A megduzzadt orrmandula és a pavor közötti összefüggést magam is többször tapasztaltam a klinikai gyakorlatban, ezért a pavoros gyermek gégeszakorvosi vizsgálatát minden esetben fontosnak tartom.

Ha a pavor nocturnus hátterében pszichológiai kiváltó okot találunk, ez általában erős szorongás, néha depresszió, a kifelé irányuló agresszív aktusok erős gátoltsága. Ilyenkor a szülő és az óvónő gátlásoldó, teljesítményszorongást csökkentő tevékenysége rendkívül eredményes lehet. Olyan gyerekek esetében, akiknél az alvászavar - akár pavor, akár alvajárás - az alvásidő első harmadában jelentkezik, a szülőket figyelmeztetni kell arra, hogy óvják gyermeküket az olyan késő délutáni, esti tevékenységtől, amely erős kifáradást okoz. Tehát az esti komoly tornától, a túl késői lefekvéstől. A kimerültség ugyanis meghosszabbítja a mélyalvás szakaszát, növeli az éjszakai roham valószínűségét.

Azok a lidérces álmok, melyek a gyermek felébredéséhez vezetnek, a felületesebb alvásfázisban, tehát hajnal felé jelennek meg. Az ébredés, bár a gyermek láthatóan szorong, gyakran sír is, korántsem olyan szívet szorító, mint a pavor nocturnus esetében. Az álomképek megtörtént, traumatikus események bizarr szimbólumai, melyek gyakran egy-egy előző napi élményen keresztül, a gyermek korából, élethelyzetéből adódó konfliktusokat tükrözik. Margareth Mahler, a pszichoanalízis egyik kiemelkedő alakja mutatott rá arra, hogy hároméves kor körül a gyermek legfontosabb "feladata" önmaga (az "én") felismerése. E folyamat egyik lényeges eleme a szeparáció, ami azt jelenti: ahhoz, hogy a gyermek meg tudja különböztetni önmagát, mindenekelőtt arra kell ráébrednie, hogy nem azonos a szülővel.

A lélekben zajló szeparációs törekvés (mely a külvilágtól nagyon sok támogatást kap, az óvodába kerüléstől kezdve a "te már nagyfiú vagy", "te már nagylány vagy" - típusú, egyre többször elhangzó szülői megnyilvánulásokig), nem örömteli diadalmenet; rengeteg félelmet, szorongást ébreszt, melyek megjelennek a gyermek álmaiban, játékaiban is.

Nyugodtan mondhatjuk: próbálja feldolgozni a traumatikus élményeket, úgy próbál úrrá lenni rajtuk, hogy akarva (a játékban) és akaratlanul (az álmaiban) elismétli azokat!

Persze az álom tartalma mindig szimbolikus, melynek megfejtése bizonyos esetekben nem okoz gondot (ha egy kislány, akinek nemrég halt meg a nagyapja, azt álmodja, hogy elvesztette a nagyon kedvelt babáját, az álom viszonylag könnyen értelmezhető), máskor a szimbolika jóval bonyolultabb.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy óvodáskorban a gyermek nagyon kevés "megküzdési stratégiával" rendelkezik az alvás és az álom kellemetlenségeinek megelőzésére. Az idősebbek olvashatnak vagy hallgathatják a walkmant lefekvés után, a kicsinek pedig még cumiznia vagy az ujját szopnia sem szabad, hiszen "ő már nagyfiú". Ezért fontos, hogy a szülő az ébrenlét és az alvás közti átmenet megteremtése céljából esténként leüljön gyermeke ágya mellé és beszélgessen vele, meséljen neki; mindez felmérhetetlenül sokat segít abban, hogy az óvodáskorú gyermek békésen átaludja az éjszakát, és frissen, kipihenten ébredjen."