Ez a ház nem gyermekbarát. Ez a kijelentés sértő?

Olvastam a hozzászólásaitokat, mindben van némi igazság. Persze belelátni senki sem tud a helyzetbe, de szerintem is régi, esetleg gyerekkori sérelmek lehetnek a mélyben valahol mindkettőtöknél...

Nekem az jutott eszembe, hogy bármennyire is szeretem a kutyámat, amikor az a barátnőm jön hozzám, akiről tudom, hogy minden kutyától alapvetően fél, akkor blöki megy a helyére arra az időre. Mert blöki flottul kibírja azt a kis időt a szuper szállodává varázsolt műhelyében, barátnőmnek pedig nem kell feszengenie, félnie, nincs kellemetlen helyzet... Szóval a fogadtatás a ti esetetekben már a kapuban elég érdekes volt: látszott, hogy "nagy szeretettel és örömmel" várnak...

Ami azt illeti, hogy nem lehet gyerekük...iszonyat keserűség lehet a szívükben, egy hatalmas veszteség, amit úgy érzik, semmi sem pótolhat...valahol megértem. Amikor a kisbabám 3 hónappal hamarabb a vártnál megszületett, és 10 hétig nem is hozhattam haza... minden terhes nő látványától először sírhatnékom lett, aztán valami idióta és megmagyarázhatatlan harag, ellenszenv kezdett kialakulni bennem feléjük...Ennek már rég vége, a babócám nagyfiú, a kismamikkal semmi bajom, de hidd el, bonyolult az emberi lélek.

1. A nem gyerekbarát jelzővel szerintem sincs gond, de értem, hogy miért nem találják sokan alkalmasnak. Biztosan tapintatosabb lett volna más kifejezést használni, de ezen kiakadni viszont erős túlzás.

2. Kutyák: a kérésed jogos volt, alapvetően nem érthető a sértődés, hacsak nem rossz stílusban közölted (erre azért látok némi esélyt a leírtak alapján). Az is lehet, hogy a tesód volt, aki először ütött meg modortalanabb hangnemet, és erre nem tudtál kellően kedvesen reagálni. Van ez így. Azért még nem kéne egymás torkának esni.

3. A seprűs téma színtiszta kötözködés. Egy poharat felseperni nem akkora dolog, amit a vendége szemére hány a vendéglátó. Nyilván akkor lettél volna kifogástalan, ha összesepred, de az sem felróható, hogy nem tetted. A bátyád megjegyzése a gyereknevelésről viszont valóban bunkóság. Kivéve ha még a beszólása előtt esetleg némi bosszankodására reagálva neki is felgma stílusban adtad elő, hogy "na bumm, eltörött az a nyamvadt pohár, dehát a gyerek az gyerek, ez van". Mert igaz, hogy még a legtökéletesebb és legjobban nevelt gyerekek is levernek néha egy-egy poharat (sőt, a felnőttek is olykor), de az is természetes, hogy ezen bosszankodik egy kicsit az ember, a "tettes" pedig bocsánatot kér. Gyanítom, hogy egyikőtök sem viselkedett megfelelőan a helyzetben. És remélem, hogy mindketten túl tudtok lépni ezen a piszlicsáré kis összetúzésen.

4. Mint írtam, a bátyád kritikája bunkóság, de a te reakciód sajnos legalább annyira az. Elhiszem, hogy dühít, amikor a szemedre hányják, hogy nem tudsz gyereket nevelni, de egy meddő párnak a fejére olvasni hogy, ők mit sem tudhatnak a gyereknevelésről, hisz nincs gyerekük, több a figyelmetlenségből született tapintatlanságnál. Bennük nyilván adott egy adag keserűség, amit sem ők, sem te nem tudtok megfelelően kezelni, viszont így lassan ellenségessé váltok. Legyél te az okosabb, téged nem terhel a kudarc, lépj ki ebből a spirálból, és légy empatikusabb, mert ők képtelenek rá. Igazságtalanságnak tűnik, hogy ők a bunkók és még te legyél együttérző? Lehet. De más megoldás a helyzetre nincs. Ha legközelebb azzal jön, hogy nem tudsz gyereket nevelni, mondhatod pl. azt hogy "nézd, biztosan sok mindenben nem értünk egyet, de ez nem ok arra, hogy sértegessük egymást, még akkor sem, ha szerinted te csak az igazságot mondod. mindenkinek lehet véleménye a gyereknevelésről, és legtöbbször mindenkinek különböző véleménye van róla, épp ezért ostobaság ezért bántani és kritizálni egymást. én a legjobb tudásom szerint nevelem a gyerekeim, még akkor is, ha neked nem úgy tűnik, úgyhogy kérlek ne tégy többé megjegyzéseket. nyilván te sem szereted, ha kioktatnak."

És ha ezt még mindig nem érti, akkor se akadj ki. A gorombaság olyan mint egy lavina.