Miért olyan "depis" gyesen lenni?

Kedves 16 hó tündérke anyukája!

Ha esetleg értelmesen végigolvastad volna az irományomat, akkor rájöhettél volna, hogy miközben a férjem napi 24 órában feküdt a kanapén, és azt sem tudtam őt lássam el, vagy valamelyik picit, aközben egyetlen gyakorikérdést sem válaszoltam meg. Éjjelente ülve aludtam mellkasomon a pici fiammal, hogy tudjon aludni a hasfájásától, nap közben úgy játszottam a nagyobbik fiammal, hogy közben az egyik karomon feküdt a pici. Nem igénytelenségből tusoltam heti kétszer, hanem azért mert többször nem értem el odáig. Enni háztartási kekszet ettem gyakorlatilag egész nap, mert arra sem volt módom, hogy asztalhoz üljek enni, (mellesleg mindentől fájt a pici hasa, így szinte semmit, még kenyeret sem ehettem), és talpon maradtam, és megőriztem a családi együttlétet, a békét, a szeretetet. A fiaim úgy imádják egymást, hogy azt le sem lehet írni, a férjem egészségének helyreállásával a szexuális életünk is ugyanúgy helyreállt. Olyan időszakon vittem át a családot, amibe olyan anyukák, akik menekülnének 1 gyerek elől is igenis belehalnának. Szóval bocs, hogy figyelmeztetni akartalak rá, hogy ehhez hasonló bárkivel megeshet... A 3 év pedig semmivel sem jobb választás, mint az 1-2 év, mert a nagy akkor megy oviba... Állati nagy lesz a féltékenység, iszonyatosan fog téged hiányolni, ezért ovi után pont az lesz veled is, mint a kérdezővel. Ha még egy harmadikat beteszel plusz 3 évre, akkor még inkább gáz helyzetbe kerülsz, mert a naggyal nem fogsz tudni leülni tanulni, a középső minden áron téged akar majd, a kicsi pedig nyilván mértéktelen figyelmet igényel majd. Gondold át még egyszer ezt az eshetőséget is, mert nem biztos, hogy nyerő a terved. És még egyszer elnézést, amiért figyelmeztetni akartalak, hogy nem mindig kék az ég, de bizony ilyen az élet.