Miért olyan "depis" gyesen lenni?

Húú, akkor rám mit mondanának a válaszolók?

Saját lakásunk van, autónk, visszavárnak a 4 órás és ahhoz képest szuperül fizető munkahelyemre, anyukám a szomszédban lakik, és nem dolgozik, ha kérnén, bármikor vigyázna a lányomra, a férjem imád minket, sokat segít, hétvégén mindig itthon van és hétközben is hatra max, éjjel is kel a kicsihez ha éppen fáradt vagyok, vagy úgy alakul, h felébred a pici, lakótelepen pesten lakunk, pár percre vagy 5 szuper felújított játszótér, minden sétatávolságra van, babás barátnők, összeszokott anyacsapat a játszón, ráadásul hála anyumnak, aki itthon tud lenni, eljárok edzeni, heti 2x és ha úgy alakul néha barátnőzök, vagy apával kettesben is megyünk 2 havi egyszer kb valahova.

APa is bevállalja simán az estéket ha esetleg elmegyek valahova és imádja is, h csak ketten vannak. :)

Hozzáteszem a lányom egy nyugodt, szabályokat elfogadó, jó alvó baba (már, mióta megtanulta hogyan is kell ezt azt csinálni!)

ÉS mégis voltak és néha néha vannak olyan napjaim, h azt érzem, jajjj, kiszaladnék a világból!!! Vagy (és emiatt furdal néha mardos is a lelkiismeret), azon gondolkozom, mikor lesz felnőtt a lányom és mikorra tartunk ott a férjemmel majd újra, h ketten is lehessünk megint és utazzunk, nyaraljunk, pihenjünk úgy, h nem kell ebédidőben otthon ülni és nem kell 7 re a fürdetés miatt hazaérni!!! Na??? Gáz, tudom, de néha ha fáradt vagyok, vagy van egy nyűgös napunk, ezt érzem én is!!

Nyugi, mi is 3 gyereket szeretnénk, de kb 3 év különbséggel, h a nagy se túl nagy, se túl kicsi ne legyen és attól még, h nincs mindig türelmünk majd és néha szar gondolatok kerülgetnek, imádjuk Őket, ahogy Te is és hálásak lesznek Nektek, h akartátok őket és imádják majd egymást és Titeket is!! :)

KITARTÁST!! :)

Üdv: Egy 16 hós tündérke anyukája!

Én 2 gyerekkel voltam otthon 5 évet.

Anyagilag elvoltunk, nem ez volt a baj.

Aki meg itt dicsekszik, hogy neki milyen jók a gyerekei, mert ez csak szoktatás kérdése, ki kell hogy ábrándítsam kedves magát tökéletesnek képzelő szülő. Nem rajtad múlott!

Nekem az első gyerekem a mintababa. Aludt 3 hónapos korától, eljátszik egyedül, alig lehet észrevenni, hogy gyerek van a házban. Azért is mertem bevállalni a másodikat ilyen kis korkülönbséggel.

Hát, vele meg jól megkaptam, mert 2,5 éves koráig minden áldott éjjel fent voltunk, volt, hogy 1 évesen is még órákig. Nappal is sokat sírt, nem tudott szopni, fejni kellett neki, későn tanult meg beszélni, ezért extrán hisztis volt.

Segítségem nem volt nekem sem, de már nagyon-nagyon kivoltam. A férjem nekem is 12 órázott, egyedül csináltam mindent a gyerekek körül. Mondjuk azt megfogadtam, hogy 3. nem lesz, az teljesen biztos.

Nyáron jobb volt, akkor sokat voltunk a játszótéren, más babás anyukáknál, de a telet nagyon-nagyon rosszul viseltem.

Alig vártam, hogy visszamehessek dolgozni, de amikor eljött az idő, kirúgtak. Hát, akkor aztán totál depresszióba estem, ne tudd meg. Nem a pénz miatt, de hogy nekem még mindig itthon kell maradnom!!! Gyakorlatilag bármilyen munkát elvállaltam volna.

Akkor beiratkoztam egy német tanfolyamra heti 2 délutánt bevállalt a férjem, nagyon sokat segített. Tényleg csak azt tudom mondani én is, hogy próbálj programot csinálni, ha másképp nem közösen a gyerekekkel, különben nagyon be lehet fordulni. EGyhangú, fárasztó.

Bárki bármit mond, nagyon komoly megterhelés amit csinálsz nap, mint nap. Ezért "depis"...és azért, mert ebből a munkából nem lehet haza menni pihenni (akár 10-12 óra után is). Itt éjjel-nappal, minden percben vigyázzban állsz, kiszakadni akár rövid időre is nagyon nehéz (kevés lehetőség, bűntudat és még sorolhatnám az okokat). Könnyű mondani, hogy más mit nem adna a Te mindennapjaidért... ha az ember nem tud feltöltődni, néha emberfeletti helyt állni ANYAKÉNT. Mindenki azt gondolja, hogy milyen jó Neked, hisz otthon lehetsz, a gyerekeiddel lehetsz, minden szép, mindenre legyen időd...

Azért ez nem ennyire fekete vagy fehér. Én januárban kezdtem dolgozni ismét és a múlt év kész gyötrelem volt már. Imádtam otthon lenni a gyerekekkel, de idegileg nagyon megviselt, hogy alig volt lehetőségem "felnőtt lenni", felnőttekkel beszélni, és legfőképp önmagam lenni. Bármennyire imádom a gyerekeimet, szükség volt arra, hogy visszamenjek dolgozni (bár csak 4 órában, és vagyok olyan szerencsés, hogy 12.05-kor kopogok a bölcsi ajtaján a gyerekemért, mert a munkahelyem mellett van). Ez a 4 óra pont elég arra, hogy én is ismét normális vagyok, nem érzem magam bezárva, egy szűk mozgástérbe kényszerítve, és a gyerekemnek is jót tesz napi 4 óra közösség.

Amig ez nem volt, én programokat találtam ki magamnak (kb. heti egyszer): fodrász, torna, kertészkedés, ami a férjemmel egyeztetve csak az én időm volt. Így én is kimozdultam és a férjem is szerette ezeket az alkalmakat, mert a gyerekekkel elbohóckodtak, aztán anyát feltöltve kapták vissza. Nálunk ez vált be, de remélem, Te is megtalálod a megoldást!

16 hós anyuja vagyok..

Ne is haragudj, de elég igénytelen lehetsz, ha ilyet írsz, h akinek két gyereke van, az a zuhany alá jut el heti 2x...

Minden szervezés kérdése...

Eddig még az egy gyerekes anyukáktól is állandóan azt hallom itt is és a játszón is, hogy szalad a lakás, és semmire nincs idejük, energiájuk, sem a barátokra sem a szexre, sem magukra, stb...

Hát nem tudom. Úgy gondolom, hogy attól még, h mindenhol vannak mélypontok, lehet ügyesen csinálni és mindenre marad majd idő. Én nem anyumra és a férjemre apellálok, mert nem is szeretem, ha más csinálja helyettem a munkát. (pl sosem hagytam, h anyum takarítson nálam, vagy mosson ránk, esetleg a kicsimet Ő fürdesse, mert én ajj nem merem.. Önálló vagyok és én csinálok mindent. Persze nem arról van szó, h néha nem mehet mamázni a gyerek és én addig elszaladok pl edzeni...

Neked mindenesetre azt ajánlom, hogy ha meg akarod tartani a nőiességed valamelyest és a Férjedet, h a gyakori kérdesezés helyett, tusolj le.. Hidd el, hasznosabb lenn. ;) :D

Szóval nyugi, megleszünk mi 2-3 gyerekkel is, csak előre gondolkozom és nem 1-2 év korkülönbséggel szülök, h mindenki megőrüljön majd, hanem 3-4. Nem lesz sok köztük a korszakadék, de a nagy már nagyobb és önállóbb lesz, anyáskodó, nem pedig pelusos...

Bár sajnos nem vagyok ilyen jó helyzetben, egyáltalán nem ítélem el, és nem szólok be a 16 hós tündérke anyukájának, mert szerintem abszolút pozitív, hogy látja az előnyeit, azokat a dolgokat, amik megkönnyítik az élatét, és igenis értékeli, hogy ilyen jó dolga van. Keveseknek adatik meg az ilyen, de tóattól még nem kell őket irigyelni, és rámondani, hogy nem bírna 2 - 3 gyerekkel pusztán azért mert - bármennyire is jó neki - néha Ő is menenkülne.

Nekem ezeknek a pozitívumoknak az egy tizede sem jutott mégsem vagyok depis, próbálok mindig a jó oldalára fókuszálni az itthonlétnek. 6 éve vagyok itthon, 6 gyereket szültem ezalatt, férjem éjjelente jár haza, egyedül vagyok mindennel (ház, kert vetemény, gazdaság), de igenis örülök neki, hogy itthon lehetek, nem kell emberekkel találkoznom, nem kell ezt a mindennapi taposást végignéznem. Egyedül a barátok hiányát sajnálom, de ez sajnos velejárója a falusi létnek - a régi barátok lemorzsolódnak, itt meg új az ember, lassan alakulnak ki új kapcsolatok, meg itt kevésbé is érnek rá az emberek összejárni - de most már ezt is elfogadtam.

Szóval kedves Kérdező, fel a fejjel, fogadd el az életed olyannak, amilyen, soha ne feledd, hogy Te választottad, és egy dolgod van: ebből kihozni a legtöbbet.

16 hós anyukája vagyok.

a 6 gyermekes édesanya nem semmi!!

Hogy bírod? Köszi, h mellém álltál, mert kezd elegem lenni azokból, akik beszólnak és le szuper anyuznak, azért mert másképp csinálok pár dolgot, mint Ők.

6 gyereket szerettetek volna? Hogy telik így egy napotok? Férjeddel jut időtök egymásra?

Írd le, ha van időd, hogy miket érzel és hogy vannak pl a tesók egymással, szerintem nem csak engem érdekel!! :)

És gratula!! Remélem a Férjed is elismeri azt, amit minden nap véghez viszel!! :)