Kisfiam 7 éves, és nem igazán örül semminek. Mit tehetnék, hogy változtassak rajta?

Nem is igazán az értékrendjével van baj, nem éltünk túl jól, egészen idén év elejéig, tehát nem kapott meg mindent eddig sem, és ezután sem fog, mégsem látom kitörő örömben szinte soha. Aminek nagyon örül, az egy új számítógépes játék, vagy ha végre gépezhet. Talán összesen 2 alkalommal mondtam neki azt, hogy "akkor ülhetsz újra oda gépezni, ha apa hazaért a munkából". De hamar le is tettem erről az időzítésről, amikor apa hazaért, kisfiam pedig örülve futott elé, köszönt neki, és jött is a következő: "hurrá, mehetek gépezni". Neeeeem, ne ezzel kösse össze az apja érkezését. A másik aminek örült az a strandolás, idén jutottunk el először, nagyon tetszett neki. Amúgy soha nem várja izgatottan a nyuszit, a sulit, az anyáknapi ünnepélyt, vagy bármilyen eseményt, pedig azért mindig meg szoktuk ünnepelni

"Szivem, hoztam neked csokit a boltból, amit kértél" Erre jó esetben "köszönöm, később megeszem" a válasz, de néha csak "oké", amiért szólok, hogy nem oké, hanem köszönöm.

Arra gondoltam, hogy úgyis kezdődik az iskola, leszűkítem a gépezések idejét napi egy órára (ha belefér, ha nem akkor meg ez van), hétvégén többre. (amúgy napi min. 3 órát gépezik, legalábbis így nyáron. Emellett szófogadó, közvetlen aranyos kisgyerek, de szeretném, ha jobban kinyílna neki a világ és másnak is örülne, nem csak a rohadt számítógépnek.

A születésnapján kikészítettük az ajándékokat és meggyújtottuk a tüzijátékot a tortáján, be sem akart jönni a konyhába- később azt mondta megijedt a tüzijátéktól- végülis bejött, tüzijáték elaludt, boldog szülinapot, itt vannak az ajándékaid. "Köszönöm majd később megnézem" és kiment. Mi meg álltunk ott bambán. Mondtam apának: ne hagyd már, hogy ennyire "bunkó" legyen. Visszahívta, volt lecseszés, szobába zavarás, aznap no gépezés, de végülis ez tette be a kaput. Változtatni szeretnék. Ötletek?

( amúgy később bocsánatot kért tőlünk, és késő délután megajándékoztuk, a maga módján örült neki)