Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Utolsó hetekben-hónapokban...

Utolsó hetekben-hónapokban (bölcsi/ovi előtt) másnál is volt ilyen?

Figyelt kérdés

A lányom 3 hét múlva bölcsis lesz. Úgy alakult a helyzet, hogy nem én szoktatom be. Emiatt a lelkivilágom belül biztosan felborult, de még egyenlőre nem sírtam ki a szemeim.


Nem tudom, hogy másnál is volt-e vagy van-e ilyen érzés, de én már megőrülök itthon, a lányommal.

Egyszerűen már annyira sok(k), hogy nem bírom. Türelmetlen vagyok, feszült és már őszintén szólva szeretném végre élni az életem.

Dolgozni, emberek közt lenni, felnőtekkel foglalkozni, stb.

Terhesség alatt is végig itthon voltam (feküdnöm kellett), plusz a 2 év ugye. Már lassan 3 éve nem voltam normális emberek között.

Hiányzik a munka egyszerűen és ezt már pár hónapja egyre jobban érzem. Furcsa, de számolom vissza a napokat, hogy mikor "szakadunk el végre egymástól" a lányommal.

De emellett meg imádom, szeretem és a világ legszebb gyöngyszeme csillog a pici lelkében számomra... lelkiismeretfurdalásom van, amiért ezt érzem.

Úgy gondolom, hogy egyszerűen nem is érdemlem meg, hogy ő van nekem/nekünk.

Mások összetennék a két kezüket és el se akarnák engedni a gyereküket, én pedig alig várom


2013. aug. 15. 12:13
 1/2 anonim ***** válasza:
100%

Örülj neki, hogy már vágysz vissza és nem kényszerűségből kell menned. Reméljük, a kislány is szeretni fogja a bölcsit és így minden könnyebb lesz.


Én nem mondhatom, hogy visszavágytam volna, de végül jó érzés volt.


Az meg, hogy hülyét kapok a gyerekemtől, előfordul ovikezdés nélkül is :)

2013. aug. 15. 12:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 anonim ***** válasza:

Szerintem van ilyen. A nagyfiam most megy oviba, de fél évvel ez előtt, amikor a dackorszak csúcsán voltunk, azonnal beadtam volna akárhova, mert annyira sok volt.

Van még egy kistestvére is, és komolyan elgondolkodtam azon, hogy mikor ő 1-1,5 éves lesz, akkor beadom a bölcsibe, és megyek vissza dolgozni. Most, hogy túl vagyunk a dackorszak nehezén, egész másképp látom a helyzetet. Már abban sem vagyok biztos, hogy a nagyot egész napra akarom hagyni. Szerintem ez függ gyerektípustól, felnőtt típustól, élethelyzettől, kipihentségtől stb... Szerintem teljesen normális,ha valaki dolgozni akar. Nem mindegy, hogy otthon vagy a gyerekeddel muszájból, de nem tudsz vele normálisan foglalkozni mert nem erre van igényed, vagy pedig elmész dolgozni és délután már vágysz a gyermeked társaságára és a gyerek egy feltöltődött anyukát kap, aki utána 100%ban anya!! Ne legyen lelkifurdalásod, nem mindenki akar 3 évig otthon űlni, nem vagyunk egyformák!!!

2013. aug. 15. 13:09
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!